Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)

Kothencz Kelemen: Korlát a Katymáriak között

ra, de mivel az érseket nem találták ott, így táviratot írtak neki Pestre. Előadták, hogy a régi anyaszentegyházi rendet tartsa fenn, mert az újjal nincsenek megelégedve. Imakoszorúikat és olvasóikat átadták a püspöknek. Azzal fenyegetőztek, ha az érsek kérésüket nem teljesíti, kitérnek vallásukból.28 Gärtner Sándor plébános véleménye szerint „a bunyevácoknak csak az fáj, hogy a németeket most már nem gúnyolhatják azzal, hogy helyök, az ő (t. i. bunyevácok) bizonyos hátulsó testrészüknél van. ”29

Az új templomi ülésrend kihirdetését követően Katymáron a bunyevácok és a magyarok sem jártak misére. Se nem gyóntak, se nem áldoztak. Újszülött gyermekeiket vagy más községekbe vitték keresztelni, vagy pedig megelégedtek azzal, hogy a bába keresztelte meg a csecsemőt. Házasságot kizárólag a „polgári elöljáróság” előtt kötöttek. Amelyik fiatal pár „egyházi áldást” szeretett volna, az más települések papjaihoz fordult.30

* * *

A Baja környéki települések nemzetiségeinek dualizmus kori együttéléséről viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk. A területet kutató történészek, néprajzosok érdeklődésének középpontjában a két nagy háború közötti időszak, illetve a második világégést követő események álltak, ezért úgy gondolom nem haszontalan az említett időszak néhány jelenségét vizsgálni.

Eddigi kutatásaim eredményeként megállapítható, hogy az érsek fontosabb döntéshozatalai előtt mindig kikérte a falusi plébános és néhány környékbeli pap véleményét. Komolyabb ügyekben pedig még a főispánt is megkérdezte. A beérkezett helyzetjelentéseket, tanácsokat az érsek közölte a szentszékkel, és csak a döntéshozatal után alkotta meg rendeletéit, melyekkel szükség esetén még a templomi ülésrendet is szabályozta.

28 KFL. I.l.b. Katymár 1903/2877.

29 KFL. I.l.b. Katymár 1903/3065/39. 1903. május 16.

30 KFL. I.l.b. Katymár 1903/6195. A katymári bunyevác és magyar hívek 1903. november 1-jén írott levele az érsekhez. „Mi haszna vagy dicsőssége lehet az Istennek aból hogy foljó évi május 10-dike óta a sok bunjevac és magyar nép közül egy lélek sem jár a templomba, sem misére, sem gyónásra vagy áldozásra. Az újszülött gyermekeket vagy más községbe visznek keresztelésre, vagy pedig megelégesznek avval, hogy ezt csak a bába elvégzi. "

88