Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Székelyné Kőrösi Ilona: A kecskeméti cigányság identitástudata napjainkban
SZÉKELYNÉ KÖRÖSI ILONA A KECSKEMÉTI CIGÁNYSÁG IDENTITÁSTUDATA NAPJAINKBAN A CIGÁNYSÁG MAGYARORSZÁGON Magyarországon a 15. század elején jelentek meg nagyobb számban a vándorló életmódot folytató cigányok. Nyugat-Európa országaiban korlátozták jelenlétüket. A 16- 17. századi magyar társadalom hasznos tagjai, toleránsak velük szemben. A 18. században a Habsburgok cigánypolitikáját az erőszakos letelepítés és az asszimilációra irányuló törekvés jellemezte. Tilalmazták a cigány életmódot, viseletét, büntették a cigány beszédet. II. József a cigány gyermekeket elvetette szüleiktől, és gazdákhoz helyeztette nevelésre. A központi szándék nem valósult meg maradéktalanul, de kialakultak a cigánysággal kapcsolatos előítéletek és a cigányság ellenállása. A 18-19. század fordulóján kezdődött a beás cigányok bevándorlási hulláma. Ettől kezdve napjainkig jelen vannak a lovári, a romungro és a beás cigányok csoportjai. A 19. században - bár a hierarchia alján - de helyük és hasznos munkájuk volt a társadalomban. Az erőszakos asszimilációra való törekvés a 19. század végén ismét erősödött. Az első cigány szótár készítője, József főherceg egyedül maradt a cigányság megértésének és integrációjának politikájával. Erre az időre tehetők a cigányság történeti és néprajzi kutatásának első jelentősebb eredményei. A két világháború közötti időszakot inkább a diszkrimináció jellemezte, 1944-ben pedig a cigányságot is érintette a holocaust. A szocializmus évtizedeiben látszólag megoldódott a cigányság problémája, a deklarált jogegyenlőség, a munkahelyteremtések és lakásépítési akciók lehetőségével. A rendszerváltás egyik vesztese számos munkahely megszűnése és az alulképzettség miatt kétségtelenül a cigányság, ugyanakkor - a demokratikus intézményrendszer, és az Európában egyedülálló 1993.évi törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól - új távlatokat is nyitott számukra. A CIGÁNYSÁG KECSKEMÉTEN Kecskemét, amely a Duna-Tisza közén évszázadokon keresztül a „befogadó város” szerepét töltötte be, a különböző vallású, foglalkozású és nemzetiségű jövevények mellett a cigánysággal szemben is toleráns volt. Forrásaink a 16. századtól kezdve szólnak róluk. A 17-18. században a várost és a Koháry földesurakat lóidomítók, patkolók, érvágók, fémművesek, fegyverkészítők szolgálták. Az 1768-as összeírás szerint a Duna- Tisza közén a legtöbb cigány Kecskeméten és a Duna mentén élt. 1804-ben ingyentelkeket osztottak a cigányok számára (megelőzve a görögök és zsidók tulajdonszerzési lehetőségeit.) Ezeket azonban eladták, és a város déli peremén alakuló cigányvárosba költöztek. Az 1893-as országos összeírás idején Kecskemét állandó cigány lakossága 453 fő. A Cigányvárosban 1936-ban 843-an laktak. A letelepedett cigányok a romungro és a lovari csoporthoz tartoztak. Az előbbihez kötődtek a muzsikus cigányok, akik jólét és megbecsülés tekintetében kiemelt helyet foglaltak el, többen belvárosi házakban laktak. A Cigányváros felszámolására 1963-ban került sor. A hagyományos cigány foglalkozások (kovács, fémműves, kereskedő stb.) mellett az 1930-as évektől a Bamevál (baromfifeldolgozó), majd 1945 után az új üzemek, pl. a Reszelőgyár jelentett munkalehetőséget. 7
