Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)

Bárth János: Vándorutak vége

18.

1793. április 8.

„Szabó Judith, jövevény özvegyasszony.”

„Ez az asszony Ötsödre való volt, a’ honnét Dési Gergely Férjével jött el die 29. Okt. a. 1784, a’ Helység Passualis Levelével, kívánván lakásokat változtatni Komlósra mentek volt. Idővel az Ura Császár béressévé lett volt, de azon szolgálattyában meghalálozott. így özvegyen maradván ez az asz-szony, Pirosra vetődött, ugyan itt betegségbe is esvén, özvegy Keresztesi Jánosné házánál sok ideig sinlett, a’ hol meg is holt die 8-a April 1793-k esztendőben.”

19.

1794. július 5.

„Czikora Mihály /: Lutheránus Tóth :/”, 41 éves.

„Ez a Czikora Petrováczi lakos Tóth, által menvén a’ Dunán élelme keresése végett, ott pokol var támadt a’ kezén, a’ daganat először a’ hónaljára, onnét a szívére hatván, mint halálos beteg Pétervárra által jött, ott pedig egy Szilvási ember kotsijára fel ült, olly véggel, hogy Petrovátzra haza mennyen, de mikor a Pirosi gyepre értek volna, ott meg-holt 5-a júli. Eszerént a’ Szilvási ember tsak le tette Piroson, a’ hol die 6-ajúli el-temettetett. Tsak öt napig volt beteg.”

20.

1794. augusztus 4.

„Butka István, jövevény legény”, 17 éves.

„Sámsonból, Debretzen mellöl szakadt erre a’ földre ez előtt mint egy 10 esztendőkkel, Szüleivel együtt széna kötözni jővén Császár számára. Az édes attya Butka Pál, az édes annya Pértsi Sára, kik most az Újvidéki földön laknak Alaga Péter Úr Szállásán. Először Makón laktak valami 5 vagy 6 esztendeig, az után a’ Péterváradi Majorban, onnét jöttek az Újvidéki Szállásra ez előtt valami esztendővel, a’ hol említett István nevű fijok meg-holt 4-a aug., vagy talán még elébb egy nappal, ’s el-temettetett itt Piroson die 5-a aug. 1794.”

21.

1795. november 22.

„Fejér Sára árva leány”, 16 éves.

„Ez Kis Újszállásrol szakadt Pacsérra ez előtt valami 5 esztendővel, onnét pedig ide Pirosra ez előtt esztendővel jött, ’s lakott ifjú Dus Sámuel házánál, Madarász Ferentcné testvér nénnyével együtt.”

„Ez régtől fogva nehéz süj köszvényben kínlódván, gyakran füstöltetett, közelebb die 11. nov. Szlávik Györgyné újra meg-füstölvén czinóbriummal, 12-tőd napokra meghala.”

39