Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)

Kováts Györgyné Kosztra Ilona: A tésztafélék szerepe a kiskőrösi szlovákok táplálkozásában

KOVÁTS GYÖRGYNÉ KOSZTRA ILONA

A TÉSZTAFÉLÉK SZEREPE A KISKŐRÖSI SZLOVÁKOK TÁPLÁLKOZÁSÁBAN

Leska István ( 1747—1818) kiskőrösi evangélikus lelkész írta 1798-ban:

„ Országunk északi részéről Idehívtad őseinket,

Te gondoskodsz jó legelőről,

Művelhetjük földjeinket;

Lehet nekünk szántónk, szőlőnk,

Rétünk, kertünk, gyümölcsösünk. ”

A szlovákok földművelők lévén, búzát, rozsot arattak, azt lisztté őröltették, otthon tárolták, ki zsákban, de inkább ládában a kamrában, nem kellett a boltba szaladgálniuk. „Haluskás tótoknak” is becézik őket, hisz ott a mondás: „Sobota, halušková robota”, vagyis ’a szombat a haluskafőzés munkája’. Ez jelenleg már nem aktuális, mert a haluška átkerült a keddi tésztanapra, a másik tésztanap ugyan a szombat, de mostanság ekkor már különféle kalácsokat sütnek, és az öregeknek nagyon hiányzik a kemence. Az volt erre az igazi alkalmatosság.

Persze, minden alkalommal levest is főznek, az idénynek megfelelőt, zöldborsó, zöldbab, káposzta, karalábé, karfiol, paradicsom, télen pedig a szárazbab, lencse. Érdekes, hogy „csícsert” már nem termelnek, a piacon is hiába kerestem, pedig a háború után még évekig lehetett kapni. Levesbetétek: a „csipetke” (valamikor „trhance”), tarhonya, szárazon, előre elkészítve, vagy a tésztát jó keményre gyúrva, frissen reszelik bele, galuska („glgany”) pirított kenyér- vagy zsemlekocka. Ki ér rá már manapság, még az ünnepi levesbe se, a kis recés fa alátéten pálcikával „brdovcát”, csigatésztát készíteni! A cérnametéltről az volt az egyik adatszolgáltatóm véleménye, hogy túlságosan uras.

Van vagy húsz éve, hogy az egyik korombeli asszony egy néprajzi gyűjtésem kapcsán, (a Szlovák Tudományos Akadémiának Pozsonyba), persze szlovákul, leírta nekem, hetenként miből lehetett a napszakokban válogatni. Magyarul írom le:

Reggeli

1. a kenyérhez szalonna, töpörtyű, savanyú káposzta

2. télen szinte mindig kemencében sütött hajában krumpli, ezt forrón szedték szakajtóba, lefröcskölték vízzel, letakarták, pár percre, így könnyebb volt tisztítani, hogy aztán pirított hagymás paprikás zsírba mártogatva savanyú káposztával fogyasszák el

3. sparhelton pirított kenyér, megzsírozva, fokhagymásán

4. tepsiben „karimás krumpli” („karimáske”) vagyis nyersen karikákra vágva, a tetején kolbászkarikák, vékony szalonnaszeletek, így sütötték meg kemencében

5. Forralt tej kenyérrel.

249