Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Mészáros Ágnes: Kecskeméti cigány gyógyítók
lányának, hogy a saját gyerökit kapja vissza. Azt mondták neki, hogyha ezt maga mögcsinálja, magát nagyon jól mögfizessük. Na, most én azt nem tudom, hogy igaz történet volt vagy nem, de ezt így hallottam. Azt mondta ez az asszony, hogy mindönki mönjön ki a lakásbú, a kemencét mög fütsék be. Gyújtsanak be, jó nagy tüzet csináljanak. Valamit beszélt ott bent, mög gondolom imádkozott, beszélt. Az a lány akkor is kezibe vette a bögrét, kanalat, akkor is mondta, hogy:- Kis bögre, nagy kanál, hogy ögyek én ebbül? - Mikor legnagyobb láng volt a tűzben, a cigányasszony bedobta a tűzbe azt a lányt. Közbe, meg ahogy azt bedobta, már rögtön az ördögök mög eresztötték le a szép 16 éves lányt, mert már akkora lőtt a lány, azt mög gyorsan kikapta. Az ördögök cserélték ki még pályás korában. Emezt az ördögök nevelték, emezt a lányt mög emezök. Kocsiba önnivalót, mindönt adtak az asszonynak, hozták ide a cigányvárosba az öregasszonyt. Ez tanyán vót, de ez olyan régön vót, hogy ez még talán az 1800-as években volt. S akkor ez szájrul szájra mönt hagyományként. A véletlenre bízták, azaz a jungi tudattalan lélekrészek segítségét használták fel a súlyosan beteg kisgyermek állapotának diagnosztizálásakor. Három gödröt ástak a családtagok. Egyiket elnevezték élőnek, másikat sínylődőnek, harmadikat halottnak. Az anya nem tudta, hogy melyik gödör melyik sír, de valamelyikbe bele kellett tennie gyermekét. Amelyikbe beletette, az valósult meg. Ha sínylődőbe tötte, akkor életbe maradt, de betegös lösz, ha az élősírba, akkor életbe maradt, élő lőtt. A rokonok, a hozzátartozók ásták a sírt. A Sári Linci ilyenbe vót, anyámnak a testvérjinek a lánya. Oszt a mama csinálta neki, az én mamám a sírt. Oszt a Sári mög nem tudta, csak anyám mög a mama tudta, hogy melyik sír mit jelönt. Oszt az élőbe tötte a Lincit bele, pont. Akkora gödröket ástak, amekkora a kisgyerek volt. Az udvarba ásták, a házuk tájékán ásták gödröket. Ennek a szokásnak ismert a cigány lakosok között egy másik variánsa is, amely szerint az anya egyedül ment ki gyermekével a temetőbe hajnalban. Ásott két gödröt, és az 5 órai harangszónál egyik gödörbe beletette gyermekét, és ezt mondta: Holt, adok neköd holtat, Te adjál neköm elevent! Ezt háromszor kellett mondani, és akkor megváltozott a gyerek. A gödörbe beletették pólyástul a beteg kisbabát, majd kivették és hazavitték. A halottak szellemét szólította meg az anya, őket kérte gyermeke gyógyulásához. A tűz erejét is felhasználták gyógyításra a bűbájosok: Ha ilyen beteg vót a gyerök, akkor odarakták melléje a ruhájait. Azt nem adták oda senkinek se, hanem fölégették. Mikor beteg volt, elégették a ruháit, elűzték a betegségöt tűzzel. Tüzet raktak az udvarba vagy a ház előtt, mormoltak valamit, hogy a betegség elmönjön, elűzték a betegségöt. A poklokba küldték a betegségöt. Nem mindönki tudta ezt csinálni, csak az a pár öreg, 90 évesek vótak, ez a Pörzse néni, kis alacsony asszony volt. Az animizmus14 világát idézi, a fában lakó betegség vagy egyéb szellemekben való hitet feltételezhetünk a következő mágikus gyógymódban, amelyben a súlyos beteg kisgyermek ingét elásták egy újonnan ültetett kis fa gyökere alá, hogy a fa gyökere szívja ki a betegséget a kisgyermekből: Mikor már nagyon beteg egy gyerek, azt tudja a szülő, érzi azt, mondják is neki, hogy nem marad életbe. Akkor a kertbe ültetnek egy fát. Ha nincs udvar, akkor valahova a közelükbe ültetnek egy kis fát, oszt ha kihajt a fa - ha pl. ősszel ültették és tavasszal kihajt a fa - akkor akármilyen súlyos is a gyeröknek az állapota, mer az alá van téve az inge, a gyökerihez, és a gyökérzet kiszíjja belülié a 14 FERENCZI Imre 1960. 8. 244
