Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Mészáros Ágnes: Kecskeméti cigány gyógyítók
Apja zenészcigány volt, az anyja vályogvető, ő használtruha kereskedő. Tóth Lászlóné Fodor Mária gyermekkorában egy udvarban lakott vele, így mesélt róla szóló emlékeiről: Nagycsöcsü Róza néni az udvarunkba lakott, mert úgy adta el a telkit apámnak, hogyha ott épít neki egy szobát az udvar sarkába. Apám sokszor ugratott, azt mondta:- Boszorkány lakik az udvarunkba, este ne beszéljetek! - Kitanult öregasszony vót, bűbájos boszorkány vót, 110 évig élt. Boszorkány, mert egyik percben imádkozott, a másik percben átkolódzott, mög gyüttek-möntek a fiatalok hozzá. Kerítő vót, rontó-bontó. Este mindig beszélt, olyan imaszerűen. Hol átkozódott, hol imádkozott. Vót, mikó éppen az ördöggel cimboráit, beszélt. Bátyám gyütt be:- Na, Róza néni mögin a Luciferrel társalog! - Innen tudtuk. Mikor elérte a végútját, előtte két hétig haldoklóit, a szó szoros értelmében két hétön körösztü jajgatott, haldoklóit, nem bírt möghalni. Úgy tudott möghalni, hogy papot hittak hozzá, másképp nem. Az oldozta föl a boszorkányságai, bűbájosságai alú. Elgondolkoztam rajta, hogy löhetött hívő, ha Luciferhöz imádkozott? Mer mindig rontott-bontott, akire haragudott, mögátkozta. Féltek is az átkátú sokan, mert állítólag azt mondták, hogy fogott az átka. Nem adta át a tudományát, annál betyárabb volt. Elég garasos öregasszony vót ha fiatalok gyüttek, hogy kerítse már ükét össze, vagy a fim, vagy a lány, elég jó pénzt elkért azért, hogy ü valamit csináljon. De, ha nem vót hatás, háromszor-négysző mögcsinálta. Ezért is haldoklóit olyan sokáig. A sündisznónak a bélrendszerit kiszárította, hogy oszt mirű használta? Varázsolni egysző láttam, hogy szórt belülié, de nem tudom, mire. Na meg az egeret azt nagyon szerette a macskájával fogatni, oszt azt is eccö láttam, hogy szárította, mert ki volt rakva téglára, és azt mondta, hogy ahhó ne nyúljál. Hogy azokkal mit müveit, hogy használta föl, nem tudom. Azt láttam többször, hogy tüzelt, egy ilyen kis máglyát csinált, arra szórt ilyen porokat, hogy azt ezök vótak-e, azt nem tudom, rámondani se akarom. Amire szüksége volt, maga mögszödte. Nem bízott az senki embörfiába. Nagycsöcsü Róza szomszédai azt is mesélték, hogy nagyon félt a halottaktól, telehold idején különösen rosszul volt, fájdalmai voltak, ilyenkor néha bekéretszkedett hozzájuk, és inkább ülve aludt. De vót, mikó telihold vót, olyankó olyan furcsa vót. Olyankó mind ezök az öregök vagy annyira betegök vótak, hogy jajgattak, mint akik már haldoklónak, jaj, itt fáj, ott fáj, jaj, möghalok, mindig ezt hajtogatták. Akkor úgy lerobbantak. Teliholdkor. Nagyon betegök voltak. Alig tudtak mocorogni, gyünni-mönni. Mindig panaszkodott a Róza néni is, hogy- Lányom, nem bírom már tovább. Möghalok, majd möglátod, nemsokára! Egész éccaka ült egy székön. A halottaktú rettenetösen félt. Ha valami váratlanul érte, azt halott lélek cselekedetének gondolta, ha a polcról leesett egy bögre, így zavarta el a halott szellemét:- Na, halottak vannak, mönjetök innen a pokolba! Hagyjátok az élőt békiben! Holtak holtak fele, nyugodjatok békibe! Laci Rozália telihold idején fellépő rosszulléteire, halott lelkektől való félelmeire magyarázatként szolgálnak a kecskeméti cigányok holddal kapcsolatos képzetei. Ezek szerint a Holdban szellemek lakhatnak, a cigányok ősei a Holdról érkeztek a Földre. Eredetükről szóló szövegtöredékük így kezdődik: Holdsugár útján érkeztünk. Egy oláhcigány asszony szerint a szellemek és az Isten is a Holdban lakik, és a halottak lelke is oda távozik: hogyha fönn van a holdvilág, akkor éngöm mindön hút mögkeres, ahun alszom. Bárhol lögyek, az rám süt. Én mög oszt mondom: 241
