Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Mészáros Ágnes: Kecskeméti cigány gyógyítók
A racionális betegségokokat tekintve általános volt a cigány lakosok között az a vélemény, hogy a szegénység és a megerőltető fizikai munka okozta a legtöbb mozgásszervi, idegrendszeri betegséget. A cigányvárosban élő lakosok legtöbbje a helyi konzervgyárban és a baromfifeldolgozó üzemben normarendszerben, 3 műszakban dolgozott, így az idős korúak gyakori végtagfájdalmait, ízületi gyulladásait a fizikai munka rovására írták. A racionális okokkal magyarázható betegségek orvoslását gyógyító specialisták végezték: helyretevők, piócások, köpülyözők, érvágók. Ők elkülönültek a bűbájosoktól. Az emberi test-lélek-szellem hármas rétegzettség szerint a cigány gyógyítók tudása is egyaránt irányult a testi, lelki, szellemi eredetű betegségek megszüntetésére, de míg a testi betegségeket jobbára gyógyító specialisták és a családanyák, addig a lelki, szellemi eredetű bajokat a boszorkánynak is tartott, olykor démoni jellegű varázslóasszonyok gyógyitották. A betegségokok és betegségek racionális - irracionális felosztása így egyben testi-lelki, materiális-mágikus megoszlást is jelent. Mivel az irracionális - mágikus betegségokok főbb csoportját a kecskeméti cigányok között is a rontások különböző formái jelentették, ez egybeesett a boszorkányok egyik fő tevékenységi körével. Azért térek ki a rontások tárgyalására, mert a rontás-gyógyitás folyamata szorosan összefügg egymással, sok gyógyító eljárás megegyezik a rontás módjával, pl. rontó főzet készítésénél ugyanazt a cselekményt végzik, csak ellenkező céllal. A rontások leggyakoribb formája az átkozódás. Mindenki hitt az átkok beteljesülésében:- Lepjön el a fekete himlő!- A ragya verjön ki!- Rák ögye a gyomrodat! - Ezek az átkok csak pillanatnyi haragból fakadtak, az igazi szomorúságból, keserűségből, megcsalatottságból eredő átkokra az asszonyok lelkileg felkészültek, bementek a városba valamelyik templomba, és leeresztett hajjal átkozódtak, közben kérték a Jóistent, hogy hallgassa meg kérésüket:- Hallottam olyat, hogy így elváltak, azt szerette az az asszony vagy az az embör, akkó elmöntek, mögátkozta, oszt mög lőtt neki az a baja: Kezed, lábod törjön el, vagy a szíved rohadjon el, ilyenöket mondtak. Maguk bemöntek a templomba, oszt akkó ott maguk átkozták el ríva. Letérgyepűtek ríva. Mög a nők, ha hosszú hajuk vót, leengedték a hajukat, oszt akkó dobtak a pörsőlybe pénzt, vagy gyertyát égettek, és akkor ott átkozták meg. Ilyen neköm is vót. Úgy csináltam én, hogy az én mönyem elmaradt a fiamtú, pedig olyan áldott embör vót, az nem ivott semmit, csak éjjel-nappal nekik dolgozott. Oszt akkó vót neki olyan anyja, hogy a Főd vesse ki ott, ahun van! Hogy nem engedte ükét élni. A gyerök belevágott az ilyen recés üvegbe, az egész keze nyomorult lőtt neki. Bemöntem a templomba, úgy kértem a Jóistent, töttem oda a pörsőlybe pénzt, a szívembül elmondtam a Jóistennek, hogy a Jóistent arra kérőm, hogy lögyön annyi embör, hogy ne tudja mög a számját, de boldog senkivel ne lögyön, de szerencséje se lögyön benne. És nem tudom, hogy hány évre, lássa, összemönt a fiammal. Adddig ne lögyé boldog, míg a fiammal össze nem jössz! Össze is kerültek. Odamöntem a Jóistenhez, letérbegyütem, azt elmondtam, amit akartam, ne féljen, ki is teljesült a szavam. Ilyen van. Nem miseidőben, csak bemöntem a Nagytemplomba. Más asszony is hasonlóan cselekedett: Vót olyan, hogy az urát mögátkozta valaki, én is mögátkoztam az uramat, itthon, mög a templomkába is, azt mondta is, hogy anyukám, ne átkozzál. Mer fog az átkom, akire valamit kívánok, előbbutóbb elérem, és engem a Jóisten megsegít. A templomi átkozódás szokása funkcióját 238
