Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
is ilyenféle módon igyekeztek sanyarú sorsukon enyhíteni.) Az 1944-es község-kiürítési parancs kihirdetése után a főjegyző utasítására végigjárta a falut, s megnyugtatta az embereket, hogy ne menjenek sehova. A mezőgazdasági, és a különféle közigazgatási gyorstalpaló tanfolyamok végül pedig a közgazdasági technikum lehetővé tette számára, hogy ipari munkás, községházi írnok, majd közigazgatási hivatalnok legyen, s eljusson - igaz, nem Bátyán - a járási VB titkárságig. Mindeközben volt része a fél országot jellemző bejáró dolgozó életformában, belülről láthatta a mindenható Párt által irányított közigazgatást. Minden állás betöltéséhez a Párt szava volt a döntő. Ebben a világban is igyekezett az úgynevezett szocialista összeköttetései révén, gyakran a kiskapuk megtalálásával segíteni rászoruló embertársain. Az 1956-os forradalom utáni megtorlás légkörére jellemző, hogy a tisztviselőket - mint írja - saját irodájukban verték a pufajkások, s Guzsván Mihálynak is, aki pedig jóformán lojális volt a rendszerhez, nem volt forradalmár, a községháza ablakán kiugorva kellett néhány napra eltűnnie. A szerző életútja különféle állások elfoglalásával és elhagyásával folytatódott. Volt községi VB titkár, gebines vendéglős, pincér, kórházi gazdasági előadó, műszaki csoportvezető. Perity János néhány holdas szállási szegényparaszt származású ember. Jóeszű gyerek, de nem tanulhat középiskolában. Már tizenhárom éves korában az akadémiai uradalomba jár dolgozni, gőzgéphez kerül fűtőnek, később traktort vezet, cséplő és erdei munkás. Sok mindennel próbálkozik, hogy boldoguljon. Két hold juttatott földjén gazdálkodik. Volt paprikamolnár, gépkocsivezető, harmadába, negyedébe vállal földet. Egy darabig ő a bátyai mozis. Amikor községházi kézbesítő, nem vállalja a transzferálási megbízatást még mozigépész is a faluban. A bátyai paraszti életrajzok dossziéja napról napra növekszik. Lesz-e belőle valaha könyv, nem tudom. Ez az írásom csak azokat a gondolatokat veti föl, amelyek hatásukra bennem felötlöttek. Itt most terjedelmi okokból sok mindenre nem térhettem ki. Csak ízelítőt adtam a néhány életrajzból nem szóltam a háborús élményekről, a hadifogság történetekről, a felszabadulás vagy ötvenhat emlékeiről. Azt sem tudom, hogy érdekel-e még valakit a memoárok, a közelmúltat leleplező írások dömpingjének idején egy idejétmúlta életforma dokumentumainak gyűjteménye. Pedig tanulságos a paraszti gondolkodás szerint értelmezett 20. századi magyar falusi történelem. MELLÉKLETEK I. 1900-ban a népesség kor szerinti megoszlása következő 0-6 év 7-11 év 12-14 év15-19 év 20-39 ev40-59 év 60-Ismeretlen 459 366 218 391 883 889 345 1 2. Az 1960-as népszámlálás korszerinti megoszlása 0-14 év 15-39 év 40-59 év 60-734 1147 891 548 233
