Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
hogy Hajóson a magyarosodás alapja levan téve, mely által a népnevelés terén majd sikeresebben haladhatunk.”49 1899. május 20-án Gráf Nikáz tanfelügyelő Garáról ezt írja: „...az óvónőktől várható, hogy buzgó lészen és vezetésük alatt az óvoda a magyar nyelv terjesztésének jó szolgálatot teend ... Addig az iskolától figyelemre méltó eredmény nem várható.”50 A magyarosítási törekvések a XX. században tovább erősödtek. Trianon csak fokozta a magyarosítási buzgalmát az egyházaknak. Egy statisztikai adat szerint például a német községek csupán 10%-ban oktatták a gyermekeket német nyelven. 70%-ban az oktatás magyar volt, s csak heti 2 órában tanulták anyanyelvűket.51 Hajóson az 1930-as évek elején tantestületi ülésen elhangzottak jól érzékeltetik a nemesnádudvari viszonyokat. „Továbbá az idegen nyelvű, magyarosodni nem akaró református községekkel (itt Hartára utal ZA) szembe kellett volna állítani Császártöltés római katolikus lakosságának magyarosodását. Itt azonban rá kell mutatni arra, hogy az anyanyelvét elhanyagolnia ugyan senkinek sem kell, sőt nem is lenne üdvös dolog. De viszont annak, aki magyar kenyeret eszik, kinek bölcsőjét magyar föld temette, kit magyar szellő simogat, kinek magyarul dalol a madár, kit magyar föld hord a hátán, annak a magyar állami hivatalos nyelvét tudni kell beszélnie”.52 A katolikus egyház magatartását a magyarosítás ügyében nem is lehet csodálkozni, hisz a szellemi, ideológiai meggyőződés mellett az anyagiak nem kis szerepet játszottak, hisz igénybe vette az általa fenntartott népiskolák államsegélyét, s tudomásul vették, hogy cserébe erőteljes magyarosítást várnak el tőlük.53 Ebben a szellemben tevékenykedtek is 1945-ig. Az evangélikus egyház hasonló buzgalmat mutatott. Soltvadkerten a 35%-ban evangélikus vallású lakosság képviselői, Eiler Adám és társai 1928. december 29-én levelet írtak a lelkésznek az egészében magyar tanítási nyelv megváltozatása céljából. A levél így szól: „Tekintetes Főesperes úr! Mi alulírottak a Soltvadkerti ág. hitvallású evangélikus gyülekezet hívei azon alázatos kéréssel fordulunk a Tisztelt foesperes úrhoz, nagy óhaja volna az egyházgyülekezetnek az iskoláinkban a német írás-olvasás tanítása, mert már volt idő, amikor a németnek született gyermek fájó szívvel hibáztatta szüleit, tanárait, miért is nem tanították őket is németül, mikor az még semmi vagyoni áldozatba nem került volna. Kérjük tehát a Tisztelt főesperes urat, ezen óhajunkat minél előbb közgyűlés elé terjeszteni, ezen határoztunk elfogadása miatt és a Tisztelt főesperes urat, hogy ezen irányunkban fő támaszunk legyen.54 Az 1929. április 6-i közgyűlési jegyzőkönyv a következőket tartalmazza a szóban forgó tárgyban: „Tárgyaltatott Eiler Adám és társainak a német, írás és olvasás tanítását kérő beadványa. Az egyháztanács kizárólag magyar anyanyelvűek lévén az iskolások, írás és olvasás által egy nyelvet elsajátítani nem lehet, a kérvény felett napirendre tér.55 Tanulságos Sikter András evangélikus lelkész 1945. április 30-án kelt levele, melyet espereséhez írt: „A gyülekezet egyházhűsége e válságos időkben is példás” ... Gyülekezetemből 30-35 egyháztagot hurcoltak el minden ok nélkül, mert gyülekezetem érzésében már régen magyar ... A község nagy részét el akarták vinni (Mármint SS kato49 ROMSICS Imre 1995. 164. 50 SZITA László: 1983.480-481. 51 WEIDLEIN, Johann 1981. 294. 52 MOLNÁR János 1994. 110. 53 ROMSICS Imre 1995. 165. 54 IQ. KÁPOSZTA Lajos 1997. 148. 55 IQ. KÁPOSZTA Lajos 1997. 149. 217
