Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
Az egyházi anyakönyveket (s ekkor még csak ilyenek voltak) 1847-től magyarul kellett vezetni. Az 1868. évi népoktatási törvény 14. §-a igy rendelkezett: „...Az egyházközségek, egyházi felsőbbségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nemkülönben - az országos iskolai törvény korlátái között - iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg...” A fenti, majd az 1879. és az 1907. évi törvények nagy lehetőséget adtak az egyházaknak, mint iskolafenntartónak az állami tanfelügyelet megszervezéséig, a tanfelügyelet egyedüli gyakorlására. Mint látni fogjuk, az egyházak buzgólkodása megelőzte a jogszabályi rendelkezéseket. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1879. április 30-án a nemzetgyűlésben a következőket mondotta: „Ha valahol nagy hangsúlyt kell fektetni a magyar nyelv oktatására, és nagy hangsúlyt fektetni a magyar nemzetiségre, akkor az kétségkívül a katolikus papképző intézmények.40 A papképző intézményekből kikerültek pedig a képzés szellemének, s az egyházi felsőbbségek útmutatásai szerint cselekedtek. Ha nem azt tették, akkor úgy jártak, mint a vaskúti plébános. Az Égi nevezetű plébános, a község 84%-át kitevő németek pártján állt, s a tudatos egyházi magyarosítást fékezte. Először a csendőrség nyugtalanította, figyelmeztették, majd kizárták a Kalocsai Aulából, végül tiszta magyar faluba helyezték.41 Bácsalmáson és a környező községekben a vallásoktatás kettős (magyar és nemzetiségi nyelven való) oktatását tudatosan elszabotálták.42 Nemesnádudvaron a 30-as évek elején a plébános kérte a tantestület nem magyar nyelvű tagjait, hogy a mostanában meghirdetett magyarositási mozgalom szellemében nevüket magyarra változtassák.43 AZ ISKOLAI OKTATÁS A MAGYAROSÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN A magyar nyelvvel és annak oktatásával kapcsolatosan néhány jogszabályt sorolok fel a teljesség igénye nélkül: • II. Lipót 1790-ben decrétumának 16. cikkelye a magyar nyelvet a hivatalos nyelvek közé sorolta. • Az 1806-ban kiadott II. Ratio Educationis minden iskolában kötelezővé tette a latin és a magyar nyelv oktatását. • Az 1844. évi II. te. 9. §-a az ország határain belül a közoktatás nyelvének a magyar tette meg. • Az 1868. évi XXXVIII. te (népiskolai törvény) 58. §-a kimondja: „Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a községben divatozó nyelvek egyike.” • Az 1879. évi XVIII. te. értelmében 1882. június 30-tól csak azok nyerhetnek tanítói oklevelet, akik a magyar nyelv tanítására is képesek. • Az 1907. évi XXVII. te. (a Lex Apponyi) 17-20. §-ai a magyar nyelv kötelező bevezetését írja elő. A vegyes tannyelvű iskolákat magyar nyelvűvé 40 WE1DLEIN, Johann 1955. 24. 41 WEIDLEIN, Johann 1959. 219. 42 WEIDLEIN, Johann 1959. 219. 43 MOLNÁR János 1994. 111. 215
