Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Zorn Antal: Névmagyarosítás Baján és néhány környező településen a XIX-XX. században
A KÖZ- ÉS SZAKIGAZGATÁS A MAGYAROSÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN Már 1806-ban, majd 1830-36 között megfigyelhetők voltak azok a javaslatok, amelyek a magyar nyelv elterjesztésére és a nemzetiségiek elmagyarosítására irányultak. A megyék egymással magyar nyelven érintkeztek, a perek tárgyalási nyelve a magyar lett, csak magyar kérvényeket fogadtak el. Azon tisztviselők, akik magyarul nem tudtak, csak néhány éves határidőt kaptak, hogy megtanulják. A cégfeliratokat magyar nyelven kellett elkészíteni, a céhekben a magyar nyelvet kellett használni és aki magyarul nem tudott, még segéd sem lehetett. Békés megyében például 1806-ban így határoztak: „És, hogy a magyar nyelv azon közösségeknél is, amelyeknek az nem anyanyelve, gyakorlásba és lassan-lassan egészen szokásba hozattathasson, járásbeli szolgabíró urak kötelezzék és szorítsák az olyan közönségeket, hogy magyar tanítókat tartsanak, gyermekeiket a magyar nyelvre taníthassák és hogy a magyar nyelven való tanítás rendszerént való tudomány legyen.”20 A Tolna megyei közgyűlés 1931-ben bevezettette a magyar nyelvet a népiskolákban, sőt eltiltotta a német népviseletet a férfiaknál. 1832. május 1-jétől minden 4-50 éves személy el lett tiltva a „Strimpfli” hordásától. A pandúrok parancsba kapták, hogy aki ilyet hord, annak bokában le kell vágni és a bőrvédővel együtt a jegyzőnél le kell adni.21 Eimann János ósziváci jegyző a kötelező magyar nyelvvizsga miatt lemondott állásáról.22 Az 1868-as nemzetiségi törvény Európa-szerte új, tartalmában demokratikus, a kisebbségekkel szemben toleráns volt. A gyakorlatban való átültetését még az alkotók, de utódaik sem siették el. Tisza Kálmán (1875-1890) keménykezü politikája, intézkedései (nemzetiségi gimnáziumok bezárása, szerb vezetők bebörtönzése) rontották a nemzetiségiek és a kormányzat kapcsolatát. Az ő kormányzása idején 1881-ben Kolozsvárott megalakult a Központi Névmagyarosító Társaság a névmagyarosítás propagálására. A Bánffy-konnány (1895-1899) idején 1898-ban a helységneveket központilag megváltoztatták, magyarosították. A megyék főispánjainak ezt írta: „...igen kívánatosnak tartom, hogy minél több magyarnak legyen a neve is magyar, s ez irányba különösen azok hivatnák a példaadásra, kik mint hatóságok, közintézetek fejei és elöljárói, közszerepet viselnek.” A továbbiakban ezt írja: „Meglévén győződve, hogy Méltóságod is át van hatva ezen ügy fontosságától és nemzeti szempontból nagy horderejéről, felkérem, hogy a névmagyarosítást a kormányzata alatt álló törvényhatóságban bizalmasan és nem hivatalos úton a rendelkezésre álló eszközökkel támogatni és tapintatosan elősegíteni szíveskedjék.23 1898-ban a belügyminiszter, Perczel Dezső minden vármegyének küldött egy példányt a Hogyan magyarosítsuk neveinket c. könyvből azzal a paranccsal, hogy a hivatalnokok ahhoz tartva magukat, az üdvös névmagyarosító mozgalmat minél szélesebb körben terjesszék.24 20 MICHELLER Magdolna - VIRÁGNÉ HORVÁTH Erzsébet 1994. 125. 21 WEIDLEIN, Johann 1955. 8. 22 EIMANN, Johann 1965. 134. 23 KŐHEGYI Mihály - MERK Zsuzsa 1992. 230. 24 WEIDLEIN, Johann 1955. 45. 211
