Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Matuska Márton: Így ért véget a kóringyálás
sülést szerzett róla, amit a Rémuralom a Délvidéken c. könyvben leírt.14 Eszerint Köves plébános csupán különc természetű, de nem kegyetlen ember volt, papi hivatását tisztességesen ellátta, csupán az volt vele a baj, hogy ebben az Isten háta mögötti faluban úgy tartotta el magát, ahogyan tudta: többek között sertéshizlalással foglalkozott, s maga látta el az állatokat. Emiatt sokan lenézték. Cseres állításával egybeesik a Tóváros (Tovariševo) faluban élő, egykori mozsori lakos, özvegy Majlátné Bognár Erzsébet nyilatkozata.15 Nem teljes adatok szerint mielőtt a maradék magyarokat kihajtották volna a faluból, mintegy hetvenet kivégeztek. További húsz-harminc személy halt meg a járeki haláltáborban, köztük tizenegy, 2 hónapostól 9 éves korú gyermek. A magyarok tragédiáját rigmusba szedve megirta a haláltábort túlélő, később Bácsgyulafalvára került Petrik Verona: Legenda a bácskai magyarokról címen. Ebből tudjuk, hogy a faluból április 18- án hajtották el őket örökre. A kóringyálásról találhatunk adatot több néprajzi jellegű szövegben. így például Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd c. kötetében több helyen említi, megjegyezve, hogy a szokást nevezik kántálásnak, koledálásnak is, és ismerős Szeged környékén is. „A vidám mozzanatokban is bővelkedő ünnepi köszöntés más Szeged vidéki neve kántálás.” írja az említett kötetében. A Móra Ferenc Múzeum évkönyvében pedig ezt olvashatjuk: „A betlehemezéssel rokon, de annál egyszerűbb, rövidebb adventi játék volt az angyali vigasság, másként kántálás, kóringyálás, Máj dánban kólingyálás, Törökbecsén kóringálás. Komolyabb és vígabb énekszövegekből tevődött össze. Egyszerűbb betlehemezésnek is fölfogható.” A Magyar néprajzi lexikon a karácsony címszó alatt szintén hasonló értelemben említi: „Ugyancsak országszerte szokásban volt a már adventben megkezdődött betlehemezés, továbbá a kántálás, kóringyálás, angyali vigasság. ” Kalapis Zoltán is említi Élet, élet csuda élet c. kötetében. „Ugyancsak a két háború között karácsony hetében [a Torontál megyei Tóba faluban] megjelentek a vidéki betlehemesek, főleg töröktopolyaiak és a [Torontál-] tordaiak. A faluban ennek az adventi játéknak egy egyszerűbb változata volt szokásban: kántálás, amit még kóringyálásnak, angyali vigasságnak is neveztek. Bálint Sándor Szegedi szótárában erről egy helyütt azt írja, hogy ’ez a szokás különben a múlté’, egy másik helyen pedig, hogy ’már csak hírében él’.” A szokásnak ezt a változatát, amelyet a három falu volt magyarja lakói említenek - nevezetesen, hogy a magyar és német katolikusok az ortodox szerbeknek, ezek viszont a katolikusoknak - köszöntötték kóringyálással a karácsonyt, egyik általunk ismert forrás sem említi. 14 Rémuralom a Délvidéken. Szerk.: Csorba Béla, Matuska Márton, dr. Ribár Béla. Atlantis, Újvidék, 2004. 15 A tanú 1930-ban született, a plébánost jól ismerte, családjuk nem csupán vallásos volt, hanem ők látták el a harangozói feladatokat. A pap szörnyű haláláról 2005. július 6-án tett nyilatkozatában szól... 197
