Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Matuska Márton: Így ért véget a kóringyálás
vezte a közösségi életet: énekkart, színjátszó csoportot, olvasókört. Az egyházi hatóságok engedélyével a magyar közösség rendelkezésére bocsátotta tekintélyes elődje, Nagy Mátyás kanonokplébános hátrahagyott házát. „Nagy lendületet vett a kulturális élet Dupp Bálint plébánosnak Csurugra történt áthelyezésével is.” - írja a délvidéki magyarok művelődési tevékenységét tisztes alapossággal feldolgozó kötet, az 1940-ben kiadott Bokréta szerzője, Farkas Frigyes.8 A magyar honvédség 1941-es bevonulásakor plébánosunknak nyomban súlyos konfliktusa támadt velük, mivel egy, a részeg honvédek által elkövetett kocsmai gyilkosság miatt kemény szavakkal elmarasztalta a katonákat. Csupán gróf Zichy Gyula kalocsai érsek ügyességének köszönhette, hogy nem állították hadbíróság elé. A csurogi helyi hatóság, a csőcselék buzdítására 1944. december 29-én végezte ki hívei szeme láttára.9 A hívek azonban akkorra már annyira meg voltak ritkítva, annyian jutottak közülük hasonló sorsra, hogy már sem tiltakozni, sem megbotránkozni nem tudtak, teljes letargiában várták saját sorsuk beteljesülését. Ez be is következett 1945 január 23-án, amikor egy rendelettel a maradék magyarokat kollektíván háborús bűnössé nyilvánították és elüldözéssel, minden ingó és ingatlan vagyonuk elkobzásával büntették. A büntetés ma is hatályos. A csurogi magyarok örök időkre ki lettek tiltva falujukból. Nyomban kiüldözésük után a templomot lerombolták, a magyar temetőt felszámolták és felszántották. Már csupán az maradt hátra, hogy sóval is behintsék, hogy teljes legyen a biblikus katasztrófa. A magyar tulajdonú egyházi és középületeket is mind elkobozták a bennük található ingósággal együtt. Zsablya A magyarok közösségi élete a XIX. század első negyedében kezdett kialakulni. A katolikus egyház dokumentumai szerint a prédikációkat 1827-től kezdték - a német mellett - magyarul is tartani.10 * A katolikusok lélekszáma azonban - magyaroké és németeké egyaránt - erősen megcsappant a szabadságharc idején, amikor az itteni szerbek - akárcsak az egész Délvidéken -, jelentős támogatást kapván a szerb fejedelemtől, kezdeményezők voltak a magyar-szerb konfliktus kirobbantásában és véres leszámolásokká fajulásában. Ekkor sok magyar és német elmenekült a faluból. A kiegyezés után azonban a magyarok sérelmei feledésbe merültek, egyben a magyarság és a németség beáramlása a kiegyezés utáni időktől kezdve fokozódott, számuk, együttesen a világháború második évére megközelíti a két és fél ezret. A magyarok ekkoriban már hetilapot is kiadnak Zsablya és Vidéke címen." Kevéssé ismert, még a szakmabéliek között is, hogy itt született 1877-ben a XX. század egyik legsikeresebb magyar festője, Kálmán Péter. Az első világháborút megelőző években aratott sikereiből élt 1966-ban bekövetkezett haláláig.12 A zsablyai magyarok közösségi élete szinte példásnak mondható abban az időben, amikor a királyi Jugoszlávia magyarellenes rendszere minden módon gátolta a magyarság nemzettudatának fenntartását. A Bokréta így ír a zsablyai magyarokról: „A kis délbácskai község csekélyszámú magyarságának kulturális és műkedvelői munkássága szinte megható iskolapéldája annak az igyekezetnek, amellyel a falu népe hagyományaihoz, anyanyelvéhez ragaszkodik, annak fenntartására, szellemi életének fejlődésére törekszik. 8 Bokréta, A jugoszláviai magyar műkedvelők almanachja 1919-1940. Reprint kiadás, Sydney, 1999. 9 Dupp Bálintról lásd: Matuska Márton: Három mártírunk, Életjel, Szabadka, 2002. 10 A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923, Kalocsa/Caloczae 2002 " Simonyi Mária: A magyar politikai sajtótörténete 1918-ig a mai Vajdaság területén, Logos, Tóthfalu, 2003. 12 Népszerűségére utaló cikk: Művészet (Szerk. Lyka Károly) Tizenharmadik évf., 1914., Hatodik szám. 195
