Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Silling Léda: Kupuszinai emlékezések régi piacokra
1. Észak-Bácska Szabadka központtal (Bajmok, Csantavér, Ludas); 2. Közép-Bácska Topolya központtal (Bajsa, Feketics, Kishegyes, Pacsér, Topolya); 3. Dél-Bácska Újvidék központtal (Szenttamás, Temerin, a Szerémségben Maradék); 4. Nyugat-Bácska vagy Duna mente Zombor központtal (Bezdán, Doroszló, Gombos, Kupuszina, Őrszállás, Telecska); 5. Kelet-Bácska vagy Tisza-vidék Zenta és Becse központokkal (Becse, Felsőhegy, Martonos, Mohol, Péterréve). Ezeket a régiókat figyelembe véve a piackörzetek is felvázolhatok. A régiók ugyanis a nagyobb városok vonzáskörzeteit takarják, ami a piackörzetek kialakulását is jelezheti. A körzetek, vagyis a most éppen érintett Nyugat-Bácska vagy Duna mente Zombor központtal fejlődése, lakosságszámának gyarapodása hatással volt a környező falvakban folyó árutermelésre. A nagyobb városok lakosságának igénye hívhatott életre Kupuszinán is egy intenzív konyhakertészeti termelést. A FÖLDRAJZI, TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET MEGHATÁROZÁSA Az atlasz által meghatározott nyugat-bácskai régióban helyezkedik el Kupuszina, az Alföld déli részén, ott is szinte a Duna partján. Magyar település, közigazgatásilag Apatin községhez tartozik. Zombortól 12, Apatintól 8, Monostorszegtől 8, a Dunától pedig mintegy 5 kilométerre található. A földrajzi fekvés erősen befolyásolja a helyben termesztett növények fajtáinak kiválasztását, s így a piacra szállítható termékek milyenségét, mennyiségét is. A falu mai területe már a XIII. században lakott volt. Az évszázadok során több nemzetiségű lakosság élt itt. 1751-ben telepítették ide mai magyar és az idők folyamán elmagyarosodott szlovák lakosainak őseit. A XVIII. század közepére a nomád életet folytató szerb telepesek olyannyira megfogyatkoztak, hogy a Királyi Kamara rendelettel telepítteti újra a hajdani falut. Katolikus magyarság érkezik ide. Ez a lakosság kezd itt, a frissen kapott fekete, ám nem a legjobb minőségű földön gazdálkodni. Az ide telepített népesség összetételében az elmúlt 250 év során több változás történt. A szlovákok a XX. század közepére teljesen elmagyarosodtak, a magyar nyelvet beszélők száma egyre csökken, és napjainkban a lakosság fokozatos elöregedése mutatható ki. A szerb betelepülők száma, az elmúlt háborús események után, megnőtt. Ennek következtében a magyar tannyelvű iskolában szerb tagozatot kellett nyitni 1995-ben. Kupuszina lakosságának 80%-a mindig is mezőgazdaságból élt. A művelési ágak közül a szántó a határnak több mint a felét képezte a XX. sz. elején. Egyéb ágakból: kertje, rétje, szőlője, legelője, nádasa volt és nagyrészt van is, csak éppen a szőlők fogyatkoztak meg nagyon, a legelőket pedig a helyi földműves-szövetkezet fölszántotta. Bár nagy erdőségek vannak a Duna árterületén Kupuszinától nyugatra, saját erdővel a község nem rendelkezett, az építéshez szükséges faanyag kivágásához az engedélyt a járási elöljáróságtól kellett kérnie. Mezőgazdász lakosságra utal a faluban a történelem folyamán összeírt állatok száma is. A kupuszinaiak az itt eltöltött 250 év alatt híres konyhakertészei lettek a vidéknek. A régi okmányok is igazolják, meg a mai gazdálkodás is bizonyítja, hogy a falu határában a XIX. és a XX. század folyamán sok vöröshagymát, paradicsomot, paprikát, sárgarépát, petrezselymet, zellert, burgonyát, káposztát; uborkát termesztettek. Ez a tevékenység sok-sok kézi munkát igényelt, de a kevésbé jó minőségű földön nem lehetett 184
