Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kocsis Zsuzsanna: Topolya emlékező "krónikása"
Részletgazdagságuk, életszerűségük miatt váltak néprajzilag értékelhetővé. Különböző történelmi események, politikai helyzetek hívták őket életre. Ez a kor, amelyben Zöldy Pál is alkotott, egy bizonyos korszak végét jelentette, a megtörtént események feldolgozásra és értelmezésre vártak, hiszen a világháborúkat megélt generációk számára lezárult egy korszak. Akár a honvágytól, akár a rossz, illetve jó tapasztalatoktól, keserűségtől, tenni akarástól, a világ sorsán való fordítástól telítetten születtek meg írások, amelyeket viszont, jó időben és kellő szervezettséggel gyűjtöttek össze, fogtak egybe a kutatók, Magyarország, a Kárpát-medence, Európa szerte. Ezeket nevezték szervezett önkéntes néprajzi és honismereti mozgalmaknak. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete, Morvay Péter vezetésével írt ki minden évben Önkéntes Néprajzi Gyüjtőpályázatokat. Összefogta a jó írói vénájú parasztembereket és a paraszti származású, de már nem paraszti hagyományok között élő alkotókat. Általában kétféle elvárást támasztottak a pályázatokkal szemben. Az egyik cél, annak érzékeltetése volt, hogy az akkori kort szebbnek, jobbnak mutassák, mint az egykorit, másfelől viszont a népéleti jelenségek részletező bemutatására törekedtek. A pályázók szakmai továbbképzését minden esetben az biztosította, hogy mielőbb megkapták munkájuk részletes bírálatát. Zöldy Pál munkái 1957-től, 1974-ig folyamatosan díjjazott pályamunkák, kiválóan megfeleltek és pénzjutalomra érdemesek voltak. A szegedi Móra Ferenc Múzeum adattárában talált bírálatok, elemzések meg is indokolják ezt. Kiadásukra nem kerülhetett sor, hiszen dolgozatai minden esetben a határon kívül rekedt Bácstopolya népéletét örökítették meg és az akkori politikai helyzet nem tette lehetővé kötetbe szerkesztésüket. Az életrajz, élettörténet és visszaemlékezés műfaji meghatározása Zöldy Pál, rögzítője volt saját emlékeinek, írásaiban érdekesen keveredik a szakirodalomszerü alaposság, a pályázati feltételeknek való megfelelni akarás, ugyanakkor a személyes hangvétel és leplezetlen érzékenység szülőföldje és családja iránt. Nem tudományos írás, de nem is nyers, kidolgozatlan visszaemlékezés, mely vágyálmokat mesél el, leginkább szórakoztató céllal. Dobos Ilona szerint, fontossá akkor válik ha az elbeszélők idegen környezetbe, megváltozott élet- és munkakörülmények közé kerülnek.5 Zöldy Pál írásai kapcsán értelmeznünk kell az élettörténetek, életrajzok sajátosságait is. A teljes életpályaképek gyűjtését az egyéniségkutató iskola kezdte, ugyanis megmutatta a személyiségnek az élettörténetek által tükrözött vonásait, amelyek együttesen adnak magyarázatot arra a kérdésre, hogy mi az egyéniség helye és szerepe a népköltészet alakításában, továbbadásában.6 Az életrajzok nemcsak a paraszti írásbeliség számottevő dokumentumai, de a társadalomtudomány jelentős forrásai is. A rokontudományok közül a történelem, pszichológia, szociológia, politológia, antropológia, irodalom ugyanúgy használja az életrajzokat, csak másképp. Az élettörténeteknek kétféle tudományos értékelése létezik. Először is lehet egyfajta „gyűjtőmedence”, források, adatok halmaza, tudományos szempontból hasznosítható, hiszen a leggazdagabb részletekben, szokásokban, információkban, eseményekben. Kutatási eszköz. Jelentőségük abban van, hogy képesek egyfajta új látásmódban bemutatni a környezetüket. Másrészről viszont a hétköznapi ember életét teszi megértés tárgyává a társadalomtudományok számára és funkcionálhat önálló tárgyként is. Többféleképpen s DOBOS Ilona 1964.212. 6 MÁTÉNÉ Szabó Mária - MOHAY Tamás 1988. 201. 158
