Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Kocsis Zsuzsanna: Topolya emlékező "krónikása"
A békeszerződés előírta az optálásra való jogot. Az új államhoz került polgárok 1922. január 26-i határidővel választási lehetőséget kaptak két állampolgárság közül. A Szerb- Horvát-Szlovén királysághoz került magyarokból közel 40 000-en éltek az optálási joggal. Emlékezésről, visszaemlékezésről beszélünk, ha nem is műfaji értelemben, hiszen a gyüjtőmozgalmak útmutatásai elvetik a kizárólagos meghatározást. A szó tulajdonképpen csak a munkák megírásának módjára utal. Egyfajta kompenzációs cselekmény. A „krónikás" szó a mindenre kiterjedő, részletező munkára utal, a néprajz összes területének megközelítése, saját élményei, tapasztalatai alapján. Nem időrendi kronológia, hanem egy élet kronológiája kerül bemutatásra. „Anyámnak mosolya, kenyérjó Topolya”2 Topolya a telecskai dombok alján, a Krivaja patak két oldalán helyezkedik el. Mai helyén már a török megszállás alatt is lakott hely volt. A török megszállás után a kis község első neve Fibajcs, mely elnevezést legkorábban egy 1462-es Budán kiállított okmány őrzi. Közigazgatásilag a néhány kilométerre fekvő Nagybajcs nevű községnek volt alárendelve, amely később Bajsa névre alakult és ma is az. Fibajcs azonban egyre terjeszkedett. 1764-ben kőtemplomot építettek és a helységet körülvevő nyárfák szláv eredetű nevéből a „topolyból” származó Bácstopolya névvel függetlenítette magát a már említett Nagybajcstól. A török megszállás után pusztaság és szegénység maradt ezen a vidéken. Egy 1740. évi térkép Topolyát több más bácskai falu mellett pusztaként tönteti fel. 1750-ben Gróf Grassalkovich Antal Zomborban, megbízott Csizovszki Ferenc szabados segítségével újratelepíti Topolyát. 1765-ben a településnek 1380 lakosa volt, 1774-ben Topolyán 247 telepes ház épült, 1778-ban a településen 263 jobbágy, 126 házas zsellér és 22 házatlan zsellér élt. 1792-ben Topolya megváltja magát. XVIII-XIX. század fordulóján a települést báró Kray Ferenc mezővárosi rangra emeli és ezzel hozzájárul a gazdasági élet fellendüléséhez. Az 1848-1849-es események itt is éreztetik hatásukat, a szerb csapatok előretörnek és feldúlják a várost. Zöldy Pál így ír róla: „A község életében 1849. január 30-ika a „Szaladás” napja jelentett mélypontot, amikoris az akkori háborús viszonyok miatt a lakosság zöme elmenekült. Aki bírt és ideje is volt rá, az futott gyalog, vagy kocsin Szabadka felé, kis batyuval, vagy ahogy tudott. Az öregek egyes eseményeket úgy emlegetnek, hogy a Szaladás előtt, vagy Szaladás után történtek. ” A birtokot ezután, gróf Zichy Nepomuki János veszi át. Az 1900-ik évi népszámláláskor Topolyának 12 029 lakosa van és járási székhely. Négy kerülete, Tobány, Topolya legmélyebben fekvő területe, jobb módú emberek és gazdag pásztorok építkezési helye, a Vajhegy, Lencsés, mely kerület a bőségesen termő lencséjéről kapta a nevét és a sík területen fekvő Sándor. A mai Topolya 18 000 lakosú közép-bácskai község. Több út kereszteződésén épült fel és mintegy 17 települést foglal magába. Lakói magyarok, szerbek és más délszláv nemzetiségű népek. 2 Fehér Ferenc, Topolya című versének kezdösora. 154
