Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

már nem ígérgettek ilyen könnyelműen a Varsági atyafiak. 1908. október 29-én a varsági egyháztanács a lelkész és a kántor 1908. évi kepeilletményét alacsonyabban állapította meg, mint az előző évben. Az udvarhelyi főesperes megsemmisítette a határozatot és hatalmas dörgedelemben részesítette a megye vezetőit. Még a varsági plébánia önállóságának esetleges megszüntetését is felvetette.

90 1913-ból fennmaradt a teljes varsági kepe koronában számolt értéke. Feltételezhető, hogy a varságiak akkortájt pénzben fizették a gabonakepét, mivel havasi földjeiken gyengén termett a gabona. A lelkészi rész 721 koronát, a kántori rész 360 korona 40 fillért, a harangozói rész 253 korona 40 fillért tette ki. Ezeket a számokat összeadva láthatjuk, hogy ha minden varsági befizette a kepéjét, az összeg 1913-ban 1334 koronára rúgott. Emellett tartozott még Varság népe 140 szekér fakepével. A varsági egyháztanács megbízta a megyebírót, hogy hajtsa fel a kepét. Munkájáért a pap 40 koronát, a kántor 20 koronát ígért neki. Az egyháztanács elrendelte még, hogy aki karácsonyig nem hozza be a plébániára a fakepét, szekerenként fizessen négy korona bírságot.

91 Az első világháború alatt bizonyára gondot okozott a kepe pénzbeli fizetéséhez szükséges pénz előteremtése, ezért felmerült a járadék zabban történő fizetésének lehetősége. 1914. augusztus 23-án a varsági egyháztanács úgy határozott, hogy egy kalangya szálas zabot két koronában számolva, zabban is adhatják a lakosok a kepét.

92 1915. augusztus 11-én, az egyháztanács ülésén a plébános hivatkozott az erdélyi püspök 2657/1909 számú rendelkezésére, amely szerint az egész képesek 12 koronával, a félkepések 6 koronával tartoznak egyházközségüknek gabonakepe címén. A plébános a kántor nevében is kijelentette, hogy ettől az összegtől eltekintenek, a redukált összeggel is megelégszenek és zabban is fogadják a kepét. Az egyháztanács tagjai azonban kijelentették, hogy a zab megdrágult, zabot nem adnak. A pap ezután közölte, hogy ragaszkodik a püspöki rendeletben megfogalmazottakhoz. Az egyháztanács tagjai a pap és a kántor nélkül átvonultak a jegyzői irodába. Ott reggeltől estig tanácskoztak, de nem sikerült olyan megoldást kitalálniuk, amelylyel a pap és a kántor egyetértett volna.

9 1920-ban Varság családfői már öt kepekivetési osztályba voltak sorolva. Az idők változásának jeleként a kepét lejben határozták meg. Az I. osztálybeliek 50 lejt, a II. osztálybeliek 40 lejt, a III. osztálybeliek 30 lejt, a IV. osztálybeliek 20 lejt, az V. osztálybeliek 10 lejt fizettek.

94 1921. július 17-én az udvarhelyi főesperes utasítására a varsági egyháztanács fontos döntést hozott a kepefizetésről. Az udvarhelyi főesperes azt tanácsolta, hogy a kepe részben terményből, részben pénzből álljon. Ezzel szemben a varsági megyeatyák elhatározták, hogy a kepét teljes egészében természetben adják, hogy ne legyenek nehézségek, zavarok a nyilvántartással. Az egyháztanács meghatározta, hogy az öt osztályba sorolt lakosok osztályonként milyen szolgáltatással tartoztak. 90 VAPI. Plébániai iratok. (1902-1909). 1908. 91 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 147-175. p. 1913. július 13. 92 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 189. 1914. augusztus 23. 93 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 193-195. p. 1915. augusztus 11. 94 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 265. p. 1920. november 4.