Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

Amikor tyúkot ültettek, a gazdasszony a fészket kereszt alakban meghintette szenteltvízzel és közben a keresztvetés szövegét mondta. Évközben, ha valamelyik családtagnak fájt valamelyik testrésze, szenteltvízzel dörzsölgette. Szenteltvízzel dörzsölgették át mosdatáskor, öltöztetéskor a halott testet, hogy a rosszakat távol tartsák töle. Szentelt gyertya A Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szenteltetett gyertyát erős idő közeledtével a szobai asztalon, gyertyatartóba helyezve meggyújtották és körülötte imádkoztak. Ugyanígy égett az asztalon a szenteltgyertya, amikor házszentelésre várták a papot. A halott lábánál is szentelt gyertyát égettek. A haldokló fölött szentelt gyertyával köröztek, hogy a lelkét megóvják a rosszaktól. A tartósan ágyban fekvő beteg fölött is köröztek égő szentelt gyertyával. Ha olyan helyen állt az ágy, hogy volt mögötte hely, akkor kézben tartott égő szentelt gyertyával megkerülték a beteget. A gyertya füstjének gyógyító erőt tulajdonítottak. Az állatbetegségek gyógyításánál is hasznosnak ítélték az égő szentelt gyertya füstjét. A beteg lovat a fejétől indulva körbejárták kézben tartott égő szentelt gyertyával, remélve, hogy meggyógyul. Szentelt barka, cekó A virágvasárnap hazavitt szentelt cekót ember- és állatgyógyítására egyaránt használták. Egy részét az istálló, más részét a lakószoba gerendája alá tűzték, hogy jelenlétével a rosszakat távoltartsák. Már a barkaszentelés napján minden családtagnak le kellett nyelni egy-egy barkaszemet, hogy ne legyenek torokfájósak. Ha évközben valakinek mégis fájt a torka, le kellett nyelnie egy újabb barkaszemet, hogy remélhesse gyógyulását. Amikor a tehén megborjadzott és megdagadt a tőgye, égő szentelt cekó füstjével füstölték meg. Erős idő közeledtével szentelt cekót gyújtottak meg, illetve szentelt cekót raktak a tűzre, hogy „a föstje oszlassa a felhőköt". Úrnapi zöldág Az úrnapi körmenet végén, az úrnapi oltárok mellett álló nyírfákról az emberek ágakat törtek, amelyeket hazavittek. Került belőlük a ház és az istálló gerendája alá, a szentelt cekó mellé, valamint a család kertjébe is. Az istállóba vitt ággal, a gerendára tűzés előtt a gazda végigsimította, súrolta a szarvasmarhákat. A kertben leszúrt úrnapi ág a veteményt védte a lótetűtől és a vihartól.