Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG
A hét napjai és az imádkozás A XX. század első felében az igazán vallásos varságiak a hét napjait bizonyos isteni személyekhez és szentekhez kötötték. Ezeket az isteni személyeket és szenteket a maguk napján, a nekik szóló imádságokkal és munkatilalmakkal tisztelték. A XX. század végére bizonyos szentek és bizonyos napok kapcsolata eleven maradt, pl. mindenki számontartotta, hogy szombat a Szűz Mária napja. Más napok, pl. a hétfő, szerda, csütörtök, péntek szakrális vonatkozásai azonban elhomályosodtak, és csak a legidősebb és legvallásosabb varságiak tudták felidézni az ezredfordulón. 2001 tavaszán egy idős varsági férfi e sorok írójának határozott kérdéseire az alábbi módon állította rendszerbe a hét napjainak szakrális vonzatait: Vasárnap = a Szentháromság napja Hétfő = Szent József napja Kedd = Szent Antal napja Szerda = Jézus Krisztus napja Csütörtök = Szűz Mária napja Péntek = Jézus Krisztus napja Szombat = Szűz Mária napja Ezt a rendet alapvetően nem befolyásolta egy varsági gazda bölcs kijelentése a hét napjairól: „ Mind az Isten napja ". A vasárnap mindig dologtiltó napnak számított. Az állatokat természetesen vasárnap is ellátták. Szemléletes a vasárnapi munkatilalom értelmezését magyarázó varsági mondás: „Ha a tehened vasárnap beleesik a kútba, nem kell várni a kihúzásával hétfőig". Mezei munkát, fakitermelést, szekerező szállítást azonban a XX. század utolsó harmada előtt vasárnap nem végeztek Varságon. Ha valaki mégis megszegte a vasárnapi munkatilalmat, a tanyai közösség megszólta: „Ez a vasárnapot is kicsibe veszi". Vasárnap, aki tehette, misére ment. Délután, otthon az emberek egy része folytatta a vallásos elmélyülést. A legtöbb rózsafüzér társulat vasárnap délutánokon tartotta összejöveteleit. Ezeken sok asszony vett részt. Mások otthon, pihenésképpen imakönyveket, jámbor vallásos könyveket olvasgattak, szent történeteket meséltek, hallgattak. Jellemző, hogy Varságon a sátoros ünnepek vasárnapján nem rendeztek kultúrházi mulatságokat. A központi bálák az ünnepek hétfőire maradtak, valószínűleg azért, hogy a vasárnapokat megőrizzék a vallásos áhítatnak. Bár kevesen számontartották, hogy eleik szerint a vasárnap a Szentháromság napja volt, a XX. században olyan imádságot nem ismertek a varságiak, amelyik kifejezetten a Szentháromsághoz szólt. Úgy gondolták, a Szentháromság tiszteletére bármely közismert imádságot, (pl. a Miatyánkot) elmondhatják vasárnaponként. Szent József hétfői tisztelete meglehetősen elhalványult a XX. század végére. A vallásosságukról különösen nevezetes idős varságiak hétfőnként a Szent József litániáját 25 imádkoztak. A keddi Szent Anna-tiszteletnek a XX. század utolsó évtizedében nem került elő emléke Varságon. Ellenben Páduai Szent Antal keddi tisztelete ugyanabban az Szövegét lásd: ÁTS Benjamin 1869. 228-230.
