Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
X. UTÓSZÓ
könyv írása során. Információim nagyobbik részét az ezredforduló esztendeiben, kisebbik részét a XX. század utolsó évtizedében szereztem. A könyv szövegét viszont többnyire 2006 elején, tehát a vitathatatlan XXI. században írtam. Ezért célul tűztem ki, hogy a fogalmazás során a XXI. századból tekintek vissza a XX. századra. A XX. század második felének változásai és a XX. század végi állapot múltként jelenik meg a könyvben. Ezért következetesen ügyeltem arra, hogy tényközléseimet, megállapításaimat mindig múlt időben vessem papírra. Ezt kívánta a történetiség elve, a néprajzi jelenségek időbeli elhelyezésének követelménye is. Varsági kutatómunkámat és könyvem megszületését sokan támogatták, segítették. Jóindulatukat, segítő igyekezetüket ezúton köszönöm. Hálával tartozom adatközlőimnek, akik idejüket rám szánva türelmesen válaszolgattak szokatlan kérdéseimre. Ha kellett, énekeltek, ha kellett, meséltek, ha kellett, imádkoztak a kedvemért. Köszönet illeti Tankó Géza és Jánosi Gellért plébánosokat, akik támogatásukkal nagy mértékben hozzájárultak varsági kutatásaim eredményességéhez. Köszönöm Pastyik László újvidéki barátomnak, hogy varsági vallási néprajzi kutatóútjaimra három alkalommal elkísért, László Pál hajdani varsági polgármesternek, hogy varsági bolyongásaim során néha velem tartott, András Albertnek és feleségének, hogy házukban szállást kaptam, Tifán Ervin Csaba varsági iskolaigazgatónak, hogy a könyv írása közben levélben, e-mailen és telefonon válaszolt bonyolult kérdéseimre. János fiamnak a magnetofonos gyűjtések lejegyzéséért, az énekek lekottázásáért, a számítógépes kottatippelésért, feleségemnek a könyvszöveg korrigáló olvasásáért, a kecskeméti múzeum dolgozói közül Török Zoltánné Katalinnak a szöveg gépeléséért, Veszély Ferencnek a könyv számítógépes előkészítésért, Janzsó Mariannák az ábrák rajzolásáért, Kiss Bélának varsági felvételeim papírképeinek elkészítéséért tartozom köszönettel. A könyv nem jelenhetett volna meg az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) és a Nemzeti Kulturális Alap Ismeretterjesztő és Környezetkultúra Szakmai Kollégiuma (NKA) anyagi támogatása nélkül. Köszönöm, hogy pályázataim elbírálói döntéseikkel bizalmukat nyilvánították kutatómunkám és könyvkiadási törekvésem iránt. Lehet, hogy nem illik, de mégis leírom. Varsági vallási kutatásaimról mindig életem egyik nagy figyelmeztető próbatétele jut eszembe. 2000 nyarán egy este váratlanul megérintett az elmúlás szele. Hetekig tartott, mire az orvosok kijelentették, hogy meggyógyultam. Én azonban éreztem, hogy nem vagyok a régi. 2000. október 21-én elutaztam Varságra, és tétova, de egyre bátrabb tanyai sétáimmal kiváló néprajzi interjúk élményeihez jutottam. Október végére egészségesnek éreztem magam. A varsági vallási kutatás meggyógyított. Talán ezért is úgy zárhatom legjobban varsági vallási könyvem utószavát, hogy idézem a varsági köszöntő versek, írásom címéül is választott, kedvelt zárósorát: Jézus dicsértessék! Bárth János Kecskeméten, 2006. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén.