Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

X. UTÓSZÓ

29-én, vasárnap Tankó Géza plébános kihirdette a varsági nagymisén, hogy a mise után a kultúrházban könyvbemutató lesz. Be is jöttek vagy kétszázan a rendezvényre, ahol a szerzők beszéltek kutatói élményeikről. Varsági videofelvételeimből is levetítettem néhányat. 1998 novemberének végén az erdélyi könyvbemutatók sorozatával lezárult a varsági közös néprajzi kutatás. A Havasalja havasa tanulmányai az alábbi témákat tekintették át: hegyi tanyák, (Bárth János), népi táplálkozás (Romsics Imre), népi gyógyítás (Mészáros Ágnes), személynevek, helynevek (Sz. Tifán Magdolna), életutak (Dávid Mária), vízimalmok (Veres Péter - Zepeczaner Jenő). A Havasalja havasa első felét A varsági hegyi tanyák múltja és településrendje című könyvnyi méretű tanulmányom töltötte ki. Ebben történeti és néprajzi módszerekkel megpróbáltam bemutatni a magyar agrártörténetben és néprajzban addig jórészt ismeretlen erdélyi magyar hegyi tanyát. Később, 2001 nyarán, egy váratlan lehetőséget kihasználva, ezt a tanya-tanulmányomat átrendezve és egy társadalomnéprajzi fejezettel (VII.) kiegészítve, ugyancsak Kecskeméten, önálló könyvként is kiadtam, amely a Varság, a székely tanyaközség címet viseli. A néprajz hagyományos témarendszerében a tanya, mint agráretnográfiai jelenség meglehetősen messze esik a vallási hagyománytól, mint a szellemi kultúra, a folklór egyik sarkalatosán fontos területétől. Mindebből következik, hogy 1991 és 1998 között Varságon kutatva érdemben nem foglalkoztam a vallási szokások, a vallási hagyomány kérdéseivel. Varság múltjára, a hegyi tanyák néprajzi arculatára, gazdasági, településnéprajzi, építészeti viszonyaira koncentráltam. Természetesen, ha vallási témájú nagyobb interjút nem is készítettem, a határban járva-kelve szereztem tapasztalatokat, információkat a vallási szokások témakörében is. Varsági tartózkodásaim alatt minden temetésre elmentem. Legtöbbször a papot kísértem. így közelről figyelhettem meg és fényképezhettem le az eseményeket. Voltam virrasztóban, ahol funkciójukban hallgattam meg a legfontosabb virrasztó énekeket. A kutatócsoport vezetőjeként részt vettem jónéhány varsági lakodalomban. Ez nem csak azt jelentette, hogy végigültem a lakodalmi vacsorákat, végignótáztam lakodalmi éjszakákat, hanem a lakodalmat megelőző napokban sokat forgolódtam a lakodalmas házak udvarán a csirkepucoló, laskacsináló asszonyok, állatokat vágó férfiak társaságában, elkísértem a vőlegény násznépét a menyasszonyos tanyáig, követtem a teljes gyalogló násznépet a menyasszonyos tanyától a templomig, megfigyeléseket végeztem, fényképeztem a templomi esküvőkön. Láttam menyasszony-búcsúztatásokat, kapubéli násznagy-alkudozásokat, útelkötéseket, templomi új asszony-avatásokat és más hasonló lakodalmi rítusokat. Varsági tartózkodásaim idején mindig elmentem a vasárnapi nagymisékre. Hallgattam a jóhangú varságiak önfeledt templomi éneklését. Láttam keresztelési, elsőáldozást. Meghallgattam a mise utáni községi hirdetéseket. A mise végét követő órában hosszan beszélgettem a plébánia előtt ácsorgó tanyai férfiakkal és asszonyokkal. Az 1990-es években több csíksomlyai búcsúra azért mentem el, hogy ott találkozzam a varságiakkal, megfigyeljem buzgóságukat és beszélgessek velük életükről, mindennapjaikról.