Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG
Némely varsági asszonyok nappali imádkozásaik során gyakran imádkoztak a Nehéz a keresztem, megváltó Jézusom... kezdetű kéziratban terjedt imát. 15 A varságiak imaéletében a XX. század végén is fellelhető volt a szómágia. E sorok írójának egy asszony 1999-ben elmondta, hogy az 1980-as évek elején családi életének kedvezőtlen fordulata miatt legközelebbi rokonai részéről igaztalanul sérelmek érték. Csaknem egy évtizedig nem tudott megbocsátani rokonainak sértéseikért és gyalázatos viselkedésükért. Az alatt az idő alatt, amíg tartotta a haragot, nem mondta el végig a Miatyánkot. 16 Amikor a „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" sorhoz ért, abbahagyta az imádságot. Úgy érezte, ezt a sort nem mondhatja el, mert ő nem tud megbocsátani az ellene vétkezőknek. 1991 táján, itt most nem részletezhető okokból, mégis megbocsátott rokonainak. Attól kezdve újra teljes terjedelmében imádkozta a Miatyánkot. Jámbor vallásos történetek mesélése, hallgatása Családi estéken, vasárnap délutáni beszélgetéseken, illetve a legkülönbözőbb társas összejöveteleken sok legenda, vallásos történet hangzott el a varsági tanyavilágban is. E jámbor történetek közül itt azokat említem meg, amelyekkel néhány idős varsági lakos a XX. század végén érzékeltette Jézus és bizonyos növények, állatok viszonyát. Jézus annak idején megátkozta a rezgőnyárfát, mert el akart bújni a lombjai között, de a fa nem engedte. Az átok úgy szólt, hogy a rezgőnyárfa levelei mindig rezegjenek, soha meg ne pihenjenek. A fenyőfa viszont jól elbújtatta Jézust. Jöjjél mögém - mondta. Ezért Jézus megáldotta, mondván: Légy örökké zöld és mindig élj! A szamár Jézus állata, mert a hátán kereszt látható. Amikor Jézust üldözték a zsidók, a galamb árulta el. Ezért Jézus megátkozta, hogy mindig búval éljen. Mást nem tehet, csak mondja-mondja: bú, bú, bú. Amikor már Jézus a kereszten volt, az áruló galamb megsajnálta. Azóta is mondja néha: Szegénykét megölték, Szegénykét megölték. A pók okosan cselekedett, mert hálót szőtt Jézus mögött, amikor a zsidók üldözték. Az üldözők félrevezetve úgy gondolták: nem járhatott arra Jézus, mert sok a pókháló. Ezért a pókot nem szabad agyonütni, hiszen az Úrjézus állata. A pacsirta énekével zavarta azokat, akik Jézust üldözték. Ezért Jézus megáldotta a szépszavú énekes madarat, mondván: Földre szállj, égben járj, röptödben is énekelj. Gyónás, áldozás A XX. század első felében a varságiak többsége évente legalább kétszer meggyónt és megáldozott. Legtöbben a húsvét előtti héten és a karácsony előtti napokban keresték föl a gyóntatószéket. Viszonylag sokan gyóntak a varsági templombúcsú alkalmával is. 15 Változatát közölte: SZÉKELY László 1997. 20. 16 Vö.: MADÁR Ilona 1991. 126.