Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

Imádkozás A varsági hegyi tanyák székely lakói a havasi élet nehézségei, gondjai, küzdelmei közepette a XX. században naponta többször is fordultak imádságaikkal Istenhez. Reggel, délben, este legalább röviden a kevésbé vallásosak is imádkoztak. A vallásosabbak étkezések alkalmával, harangszóra, vihartól félve, bármilyen szükséghelyzetben, megvalósítandó feladatok előtt és után, gyaloglás közben, sőt délutáni, esti időtöltő ájtatosság gyanánt is mondtak imákat. Az otthoni imádkozásnak két alapformája volt: az egyéni, magányos, hangtalan, csendes; és a közös, családi, több személyes, hangos. Az étkezések előtt és után felállva, összetett kézzel, közösen, hangosan imádkoztak a családtagok a családfő vezetésével. Leggyakrabban a rövid, közismert, imakönyvekben is szereplő étkezési imákat mondták el keresztvetéssel.

1 A XX. század végi visszaemlékezések alapján úgy látszik, hogy a XX. század első felében némely öregek télen is feltűnően korán keltek. Bizonyára nem tudtak aludni. Bizonyos gazdasszonyok nemcsak maguk keltek föl hajnalban, hanem a házbeli férfiakat, menyecskéket és nagylányokat is fölkeltették. A férfiak elindultak erdei munkára, a fehérnépek pedig istirimfit kötöttek, amíg nem kellett etetni az állatokat. 5 órakor, a hajnali harangszókor mindenképpen felkelt a család és együtt imádkozott. Az apa, az anya és a gyerekek sorban letérdeltek az ágy elé a szoba padozatára. Összetett kezük az ágy szélére ért. Szemüket a falon függő feszületre és szentképekre emelték. Elimádkozták az Úrangyalát, a Szívem első gondolata 1 kezdetű reggeli imát, egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet. Végül örök nyugodalmat kértek a megholtaknak. Előfordult, hogy az apa és az anya padon ült és csak a gyerekek térdeltek az ágy előtt. A közös imádság után a családtagok már nem feküdtek vissza. A férfiak az udvaron és a csűrben találtak maguknak tennivalót, az asszonyok pedig fontak, varrtak, kötöttek, amíg meg nem virjadt. Családi hagyományok őrizték meg néhány öregasszony emlékét a XX. század első harmadából, akik fölöttébb korán keltek, és felserkenve, hangos énekléssel köszöntötték a hajnalt. A Hajnal hasadtával felébredek kezdetű ének versszakait mondogatták, amivel legtöbbször fölébresztették a többi családtagot is. Más emlékekben a Hajnal hasadtával felébredek kezdetű hajnalköszöntő ének, mint a korán felkeltett fonogató, varrogató, kötögető menyecskék és leányok közös reggeli éneke jött elő. A Tifán Máris néni néven emlegetett hajdani idős asszonyról is mesélték, hogy reggelente mosakodás előtt a Hajnal hasadtával felébredek kezdetű éneket mondta el imádság gyanánt. Egy másik idős asszonyt arról emlegettek, hogy hajnalban, amikor kinyitotta a szemét, még le sem szállt az ágyról, de már mondta: Dicsértessék Jézus Szent neve, Mária! Ezzel elkezdte reggeli imádságai hosszú sorát. Azok a családtagok, akik a déli harangszó idején otthon voltak, az ágy előtt sorban térdelve imádkoztak az Úrangyalát, a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Este, a harangszókor, aki már otthon volt, együtt imádkozott a szobában Úrangyalát, Miatyánkot, Üdvözlégyet, esti imádságot. A gyerekek, néhol a felnőttek is, 10 Vö.: DICSÉRJÉTEK 1993.15. 11 Vö.: DICSÉRJÉTEK 1993. 13-14.