Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VII. HAGYOMÁNY ÉS KÖLTÉSZET
Tegnap volt ajkamon utoljára hang -m) — m mr. Teg-nap volt aj - ka-mon u-tol - já - ra hang Ma már lel - ke - mért szól a gyá-szos ha-rang Még teg - nap itt él - tem kö - zöt - te - tek Most a ha - Iái vá - laszt el tő - le - tek 2. Olyanná lettem, mint megszedett szőlő Amely fölött sír a bús őszi szellő El kellett válanom az élettől Értem siránkozó kedvesimtől. 3. De az Úr szólított e bús válásra Jézusom hívott, hogy menjek hozzája Hogy az itt hagyott földiekért Kezeivel adjon mennyei bért. 4. Az ő hívására örömmel megyek Csak az fáj, hogy el kell válni tőletek Kik nekem oly kedvesek voltatok Ez életben hozzám tartoztatok. 5. Ha rám domborul a hideg sírhalom Alatta készen vár a nyugodalom Bármily hosszú is lesz az ottnyugvás Vége lesz, mert leszen feltámadás. 6. Testemmel, amely most sírba szenderül Akkor majd lélek újra egyesül Angyali formát vesz fel magára Ha feltámadt a trombita szavára. 7. Akkor majd azokkal, kik sírva állnak Az Istennek jobbján adok hálákat Az örök életet hittel várjuk Ahol egymást majdan újra látjuk. Amen Jegyzet: A közlés alapja az 1-2. versszak magnetofonfelvétele, Varságon, 2000. október 23-án. Énekelte: Tifán Bertalan megyebiró (1926), Tisztás 221. A 3-7. versszakot a köznyelvi helyesíráshoz igazítva Tifán Bertalan kéziratos énekes füzetéből írta le a gyűjtő. A gyűjtő másik magnetofonfelvétele, Varságon, 2000. március 22-én. Énekelte: Fancsali Gáspárné Tamás Teréz (1943), Forrásköze 148. Virrasztó ének. Varsági virrasztókban gyakran éneklték a XX. század végén is. Vö.:ÁG Tibor 1996. 36-37.
