Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

Adjon Isten, hogy jól essék, Jézus neve dicsértessék! A nagycsoportosok a következő imát mondták, mielőtt a tízórai elfogyasztásához hozzáláttak volna: Jöjj el Jézus, légy vendégünk, Aid meg, amit adtál nékünk. Akár kevés, akár sok, Legyünk azért hálások. Az óvodákban az óvónők 1990-ben, a rendszerváltás után kezdték el imádkoztatni a gyermekeket. Korábban, a szocializmus évtizedeiben erre nem volt lehetőség. 1949 előtt nehézségek közepette bár, de minden gyermek tanult hittant a varsági iskolákban. 1949-től 1990-ig a politika száműzte a hittant az iskolából. Iskolán kívül azonban folyt hitoktatás 1990 előtt is. A varsági plébános az 1980-as években a Központban a plébánia „kicsi konyhájában", Tisztáson Simó Géza nyári konyhájában, Nagykútpatakában Berkeczi Géza pincekonyhájában tartott hetente egyszer hittanórákat. Utóbbi helyre sólyomkői gyermekek is lejöttek. A tisztási és a nagykútpatakai konyha tulajdonosai, azért mert házuk bennvalóján helyet biztosítottak a hitoktatásnak, mentesültek az egyházi adó fizetésének kötelezettsége alól. Ferencz József plébános 1972-ben a sólyomkői harangláb mellett, a szabad ég alatt készítette föl a nagykútpatakai és a sólyomkői gyerekeket elsőáldozásra. 1999-ben minden varsági iskolás gyermek részesült hitoktatásban. A hittanórákat az összes iskolában a plébános tartotta. Vallásos viselkedés A XX. század közepén a varsági gyermekek 14-15 éves korukig hangos Dicsértessék a Jézus Krisztus! köszöntéssel üdvözölték az idősebbeket, ha találkoztak velük az úton, illetve, amikor hazaértek, vagy ha beléptek egy idegen házba. A válasz a Mindörökké ámen volt. Ha elmentek valahonnan, búcsúzáskor is Dicsértesséket mondtak. A gyerekek Dicsértessékkel köszöntötték szüleiket is, például reggel, amikor felébredtek. A 14-15 éven felüliek és általában a felnőttek Isten áldja meg! köszöntéssel szóltak a szembejövő vagy a felkeresett házban talált idősebbekhez. A válasz így hangzott: Áldja Isten! Búcsúzáskor a felnőttek ilyen szavakkal váltak el rokonaiktól, ismerőseiktől és az idegenektől egyaránt: Isten adjon jót! (magának, neked). A válasz a következőképpen hangzott: Adjon Isten! (magának is, neked is). Ha olyanok búcsúztak, akik ritkábban találkoztak egymással, az Isten adjon jótl-hoz és az Adjon Isten!-hez még hozzátették: Jó találkozást! A XX. század középső évtizedeiben a varságiak családi ünnepségeken, pl. keresztelőkön gyakran mondtak pohárköszöntőket. A családi verses füzetekbe, a névnapköszöntők, vőfényversek, násznagy-szövegek mellé gyakran írtak be pohárkö-