Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VII. HAGYOMÁNY ÉS KÖLTÉSZET

Elhangzott az esti harang szava hang - zott az es - ti ha - rang sza - va ment a nap, s kö - zel az éj - sza - ka má - ra kul - cso - lom te - hát ke - zc - i - met f hagyj el en met jó Is - te 2. Az éjszaka sötét és fergeteg Előtte sötét és vész fenyeget Ha elönt a pokol és a vihar szele Ne hagyj el engemet, jó Istenem. 3. Jól tudod, hogy nagyon sok a bajunk Nincs e földön semmi bizodalmunk Atyai kebledre hajtom fejem Ne hagyj el engemet, jó Istenem. 4. Ha akkor félelem vészen körül Ha lelkem már semminek sem örül Éltem korhadt fáján csak kín terem Ne hagyj el engemet jó Istenem. 5. Ha eljön utolsó nagy éjszakám Megjelenik ágyamnál a halál Ha rám borul gyászos szent födelem Ne hagyj el engemet jó Istenem. Áment Jegyzet: A közlés alapja az 1-3. versszak magnetofonfelvétele, Varságon, 1999. szeptember 19-én. Énekelte: Balázs Ignácné Vass Margit (1950), Tisztás 218. A 4-5. versszakot Tifán Bertalan kéziratos énekes füzetéből írta le a gyűjtő köznyelvi helyesíráshoz igazítva. A gyűjtő további magnetofonfelvételei: Varságon, 2000. március 22-én. Énekelte: Fancsali Gáspárné Tamás Teréz (1943), Forrásköze 148. Varságon, 2000. október 23-án. Énekelte: Tifán Bertalan megyebíró (1926), Tisztás 221. Eredetileg esti ének volt. A XX. század végén Varságon a virrasztókban énekelték.