Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VII. HAGYOMÁNY ÉS KÖLTÉSZET
A fényes nap immár elnyugodott Parlando rubato 1. A fé - nyes nap im - már el - nyu - go - dott p r I r p r P » n f A föld szin - tén sö - tét - be ma g r m ra - dort Nap - pa - li fény éj - jel - re vál to - zott /Ts mm S"^- I 0 m. n 1 P r Fá - rad - tak - nak nyu - go - dal - mat ho - zott 2. Minden állat megy nyugodalomra Az Istentül kirendelt álomra Ó én Uram, úgy megyek ágyamba Mintha mennék gyászos koporsómba 3. Mert noha most erős és friss vagyok De több napot magamnak nem hagyok Azt gondolom minden nap utolsó Ez éjszaka kellhet a koporsó 4. Midőn ágyamnak adom testemet Deszka közé záratom éltemet Hosszas álom érheti szememet A kakasszó hozhatja végemet 5. Vessünk számot hát édes Istenem Hogy lelkemet ne kelljen féltenem Hogy lehessen bátrabban szólanom Midőn meg kell előtted állanom 6. Színed előtt minden nap elesem De te legyél atyámnál kezesem Ha megölsz is, mindig benned bízom Szent véredhez futok ha szomjazom 7. Napkelettől egész napnyugatig Szent nevedben bíztam én fáradtig De megbocsáss, mert szívemből szánom Könnyek miatt szemembe nincs álom 8. Az ágyamba zokogva költözöm Vánkosomat könnyemmel öntözöm Ha megtartasz holnapi napodra Nem fordítom azt megbántásodra 9. Ne szólíts ki Uram készületlen Vezess előbb az enyhítő kútra Hogy juthassak a mennyei jussra Úgy bocsáss el engem a nagy útra Jegyzet: A közlés alapja az 1-2. versszak magnetofonfelvétele, Varságon, 2000. október 24-én. Énekelte: Balázs Ignácné Vass Margit (1950), Tisztás 218.
