Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
Medárd-nap (június 8.) A magyar nyelvterület egészéhez hasonlóan Medárdot Varságon is időjósló napnak tartották. Ráadásul a varsági tájon a szénacsinálás jó idő igénye miatt gazdasági létkérdés volt a Medárd utáni hetek időjárása. A varságiak úgy tudták, „Ha Medárd napján esik, hat hétig reá tart". Páduai Szent Antal ünnepe (június 13.) A XX. század közepén az idősebb varságiak közül még sokan tisztelték Páduai Szent Antalt. Emléknapján böjtöltek. Ugyanúgy mondogatták a kultuszával kapcsolatos imádságokat, mint az esztendő keddjein általában. A XX. század végén már csak néhány imádságos idős ember emlékezett meg keddenként és június 13-án Páduai Szent Antalról. Péter-Pál napja (június 29.) - A varsági búcsú Szent Péter és Szent Pál a varsági templom titulusa, következésképp, Péter-Pál napja a varsági búcsú ideje. Varság tanyai népe e jeles napot, a szentek szokott sorrendjét felcserélve, a XX. században végig Pál-Pétörkérú emlegette. A varságiak Pál-Pétör napi búcsúja régebbi, mint a varsági egyházszervezet. 1900 elején, az oroszhegyi havasok tanyai lakói, amikor még se önálló egyházuk, se papjuk, se templomuk nem volt, már búcsúnapot szereztek leendő templomuknak. Az oroszhegyi plébános felterjesztése alapján Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök 1901. január 26-án engedélyezte Péter és Pál apostolok ünnepének különleges varsági tiszteletét: „ ...helyben hagyó tudomásul veszem azt, hogy a varsági hívek helységük és alakuló egyházuk égi védőivé Szent Péter és Pál apostolokat jelölték ki, s a védő apostolok ünnepének nagyobb külső fénnyel való megünneplését készséggel engedélyezem ". 282 Ezen a napon a legtöbb varsági tanyában az átlagosnál többet sütöttek, főztek. Vendégeket vártak. Az asszonyok jobbára a konyhai munkával foglalatoskodtak, a férfiak, a fiatalok és az öregek azonban igyekeztek eljutni a nagymisére. Velük tartottak a vendégek is. A XX. század első felében ezer szállal kötődtek a varsági tanyákra kiköltözött oroszhegyiek a falujukban maradt oroszhegyiekhez. Szinte minden varsági családnak volt Oroszhegyen közeli rokona, komája. A vérrokonsági szálak a XX. század második félében vékonyodtak, a műrokonsági szálak pedig ritkultak. A változások ellenére a XX. század végén is a legtöbb varsági családnak volt közelebbi-távolabbi rokona Oroszhegyen. így a varsági búcsúba, ha fokozatosan csökkenő számmal is, legtöbben mindig Oroszhegyről érkeztek vendégségbe. A XX. század közepén és a század második felében sok ember elköltözött Varságról. Kerültek varságiak Székelyudvarhelyre, Csíkszeredába, Kolozsvárra, TemesVAPI. Plébániai iratok. (1902-1909). 1902. évi csomó.
