Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
Szent György napja (április 24.) Kimondva vagy kimondatlanul Szent György napja tavaszt jelképező napnak számított a havasokban élő, különösen hosszú telekhez szokott varságiak számára. Április második felére a legtöbb esztendőben elolvadt a hó. A szarvasmarhát, varságiasan szólva: a fehérmarhát ki lehetett csapni családi felügyelettel a tanya körüli földekre, legelőkre. Május 10-ig csatangolhatott szabadon a marha a tanyák között. Május 10-én tilalom alá került a tanyás-szántós-kaszálós határrész. A marhák pásztorok, vagyis majorok elé kerültek, és Szent Mihály napjáig a Bolygó és a Hosszúkő regélőin legeltek. Szent György napján, a szarvasmarhák első kihajtása alkalmával, a varságiak a csüristálló küszöbére, vagy a bennvaló kapujának földjére lefektettek egy erős láncot, hogy az állatok azon menjenek keresztül. Legtöbben úgy vélték, hogy ezáltal a marhák olyan erősek lesznek, mint a lánc, és nem éri kár őket a vadállatok támadásakor. Mások azt gondolták, hogy a lánc Összetartja a család szarvasmarháinak csoportját, a csuporot fehérmarhát. Más vidékek népének elképzeléséhez hasonlóan Varság lakói sem tartották jónak, ha Szent György-nap előtt dörgött, megdördült, varságiasan szólva: dergett, megderdült az ég, ha égdergést hallottak. Azt mondták: „Amennyivel Szent Györgynap előtt megderdül az ég, annyival Szent György-nap után fagy / hóharmat I hóesés lesz". Az idős varságiak néhány praktikus tanácsot is megfogalmaztak hiedelemkeretbe öltöztetve azok számára, akik könnyelműsködtek a látszat tavaszt érezve: „Aki Szent György-nap előtt mezítláb jár, a lábát megmarja a béka". „Aki Szent György-nap előtt lefekszik a földre, a boszorkányok elfoglalják". Márk-nap (április 25.) Márk evangélista emléknapját a varságiak a búzaszentelés ünnepeként emlegették. A vallásosabb tanyalakók a XX. század első felében délelőtt búzaszentelő körmenetre és misére mentek. Varságon, a havasi éghajlatra való tekintettel kevés őszi gabonát termesztettek. 1940 táján a tisztási Pál Lászlónak, a vaskalibai Vass T. Jánosnak és a központi Tifán Bata Gáspárnak rendszerint volt gabonatáblája, amely április végén már szépen zöldült. Évenként váltogatva, a három közül az egyik gabonatáblához vonultak ki a templomból a Márk-napi kikerülés résztvevői búzát szentelni. Útközben a Mindenszentek litániáját énekelték. A violaszínbe öltözött pap a búzatábla szélén elvégezte a szertartáskönyvek által meghatározott búzaszentelési szertartást. 281 A népi emlékezet ebből azt őrizte meg, hogy a négy égtáj felé szentelt. A XX. század második felében, a szocializmus négy évtizede alatt a templom területén kívül körmenetet nem volt szabad tartani, ezért búzaszentelő körmenetet sem láttak az 1949 után születtettek Varságon. 1990 után a búzaszentelő körmenetet nem újította fel a varsági plébános, hanem a Márk-nap utáni vasárnap mise előtt a 1 MISEKÖNYV 1932. 878-881. - ANDRÁSI Rafael 1805. 64-75.
