Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
A Idozócsütörtök A XX. század első felében áldozócsütörtök ünnepén a varságiak nem dolgoztak, ünnepeltek, misére mentek. Varság anyafaluja, Oroszhegy népéletében különösen nagy jelentősége volt áldozócsütörtöknek. A középkori előzményekkel rendelkező, 1723-ban épített és Batthyány Ignác erdélyi püspök kívánságára 1783-ban lerombolt, nyúládi, erdei kápolnának hajdan áldozócsütörtökön tartották a búcsúnapját. A legendás kápolnát és a közelében lévő, Szent László csodás vízfakasztásaival kapcsolatba hozott nyúládi urusos kutat sokan keresték föl a környék falvaiból áldozócsütörtök napján. Batthyány Ignác püspök a kápolnát leromboltatta ugyan, de a hely szakrális jellegét nem tudta felszámolni. Továbbra is látogatták az emberek az urusos kutat, különösen a gyógyulásra vágyók. 276 A legjámborabb, legbuzgóbb oroszhegyiek, a jámbor és buzgó varsági tanyalakók elődei és rokonai, a XX. század első felében is köröszttel, lobogóval vonultak ki Krisztus menybemenetelének ünnepén kora reggel a gyógyító kúthoz, illetve a kápolna romjaihoz. Úgy igyekeztek, hogy 11 órára, a nagymise kezdetére visszaérjenek a faluba. Pap általában nem ment velük. A körösztalja népet legtöbbször a kántor vezette. A menet résztvevői a kápolna romjai tájékán töltött idő alatt üldögéltek a füvön. Imádkoztak, énekeltek, reggeliztek. Legtöbben a gyógyító vizű kutat is fölkeresték. A faluban maradók úgy fogadták őket, mint a Somlyóról érkezőket. A templomból köröszttel, lobogókkal elébük mentek. Az érkezők és a fogadók együtt vonultak be az oroszhegyi templomba, hogy részt vegyenek a nagymisén. Az 1990-es évek elején a „ferences lelkületű" Barabás Gergely oroszhegyi plébánost komolyan foglalkozatta az a gondolat, hogy a nyúládi szakrális hely búcsúit és az oroszhegyi nép áldozócsütörtöki processióit felújíttatja. Elképzeléseinek megvalósításában elköltözése akadályozta meg. Az oroszhegyről elszármazott varságiak közül sokan vallották még a XX. század végén is, hogy a nyúládi urusos kút vize akkor hatásos igazán, ha áldozócsütörtökön hajnalban, napfölkelte előtt merítenek belőle. Ezért áldozószeredáról áldozócsütörtökre virradó éjszaka a XX. század közepén mindig bandukolt néhány varsági férfi és asszony a varsági erdőségekkel határos Nyúlád nevű erdős havasi terület felé, hogy napfelkelete előtt elérje a csodás gyógyításairól elhíresült forrást. Egyesek a beteg gyermeket is vitték magukkal, és a helyszínen megfürdették. Legtöbben azonban edényben hoztak a híres forrás vízéből, és varsági otthonukban gyógyították vele beteg családtagjukat. (Az urusos kút vizének varsági felhasználásáról bővebben írok a Csodákkal felruházott források c. alfejezetben.) (Vö.: az aldozószereda és az úrszeredája cím alatt írottakkal.) BÁRTH János 1996.
