Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
Amikor a pap a Kérünk Uram... kezdetű sorig jutott, a kezében lévő kereszttel kereszt alakban áldást adott a házra és lakóira. A fohász végén elhaladt a térdelő családtagok előtt, akik sorban megcsókolták a keresztet. 245 A házbeliek felálltak és a pap rangsor szerint kezet fogott velük. Közben kölcsönösen kegyelemben gazdag új esztendőt kívántak egymásnak. A papot leültették a szoba legmegbecsültebb helyére, az asztal mögötti padra. A többi vendég és a gazda is leült. Pálinka, tészta került az asztalra. A pap házszenteléskor általában nem ivott szeszt. Ezt a nép tudomásul vette. Rövid beszélgetés alakult ki a pap és a házbeliek között a család helyzetéről, örömeiről, gondjairól. Közben a gazdasszony ajándékokról gondoskodott. A XX. század közepén még élt és csak az 1970-es években szűnt meg az a szokás, hogy házszenteléskor a felkeresett családok két tojást adományoztak a papnak, amelyet már eleve odakészítettek a fehér abrosszal letakart asztalra. A megyebíró egy komámasszony kosarat hozott magával. Abba rakta a minden háznál felajánlott tojásokat. Bizonyos családok házszenteléskor fizették ki az egyházi adót, amelyet a kántor vagy a megyebíró vett át és jegyzett föl. Volt olyan esztendő, amikor házszentelés alkalmával pénzt gyűjtött az egyház a kispapok felsegítésére. 246 A felajánlott összegeket ugyancsak a kántor vette át, és az adományozás tényét füzetben rögzítette. A vidimuszok a XX. század közepén még jobbára almát, diót, kevéske pénzt kaptak. A XX. század végére járandóságukban kizárólagos helyet kapott a pénz. Azoknál a házaknál, ahol serdülő leány vagy nagylány lakott, kenderfonalat is adtak a pap számára, hogy legyen mivel varrjon a szakácsnéja. A motolláról jó nagy kört képezve hajtották le a matringot, amelyet színes szalagokkal átkötve díszítettek. A kenderfonal koszorút az egyik vidimusz nyakába akasztotta a háznál lévő leány. Este adta át a vidimusz a papnak. Ha a leány nem feledkezett meg a kenderről, és a vidimuszoknak tetszett a fonal, a szobából kifelé tartva így mondókáztak: „Jó fonó. Jó szövő. Aranyos hintóval vigyenek férjhez! " Ha viszont a leány nem adott fonalat, vagy a kapott fonal nem tetszett, a vidimuszok így hangoskodtak: Rossz fonó. Rossz szövő. Lusta lány. Tyúkszaros kocsival vigyenek férjhez. A fonal-ajándékozás régi szokása Varságon az 1950-es években megszűnt. Mialatt a pap beköszöntött, szentelt és áldást osztott, a kántor szentelt krétával felírta az ajtó külső felére a kétfelé tagolt évszámot és a keresztekkel elválasztott G M B betűket. Az egész évben ottmaradó felirat a következő képet mutatta: 19+G+M+B+99 A három betű a gyermek Jézust felkereső napkeleti királyokra: Gáspárra, Menyhértre, Boldizsárra emlékeztettet. A székely humor azonban e három betűnek is praktikus értelmet adott. Miközben a kántor krétával írta a betűket, a körülötte álló A XX. század utolsó évtizedében egészségvédelmi okokból a pap minden csókoltatás után egy fehér kendövei megtörölte a keresztet. 1973 elején Ferencz József plébános megnyugvással állapította meg, hogy a házszenteléskor csak a gyulafeférvári papnevelde számára kellett pénzt gyűjtenie. Előző évben sajnos az egyháztanács beugrató rábeszélése hatására olyan tevékenységet kellett folytatnia, ami az egyháztanácsosok számára kellemetlen feladatnak számított: pénzt gyűjtött helybéli egyházi épületjavításokra. A gyűjtés sok vitával járt, amelyek megmérgezték a házszentelés hangulatát. Bölcsen állapította meg Ferencz József plébános, hogy ilyen gyűjtést nem szabad házszenteléskor végezni, mivel nagyon furcsa dolog a hívekkel anyagi kérdésekről „karingben vitatkozni". (VAPI. HD. 57., 59.)
