Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
A farsang ugyanis közismerten vízkereszttől tartott hamvazószerdáig. Az idősebb varságiak azonban mindig úgy fogalmaztak: a farsang attól a pillanattól kezdődik, amikor a házszentelő pap kilép a házból. Következésképp, egy-egy közösségen belül, szinte családonként különbözhetett a farsang kezdete. Volt olyan ház, ahol már január másodikán megtörtént a házszentelés. Ott január másodikán kezdődött a farsang. Ahol január ötödikén járt a pap házat szentelni, ott január ötödikétől számították a farsangot. Jellemző, hogy ha egy olyan varsági lakos, akinél még nem járt a házszentelö pap, találkozott egy olyan varsági lakossal, akinél már megtörtént a házszentelés, így sóhajtott fel: Jó nektek. Nálatok már farsang van. Varság önállósodásának kibontakozása elválaszthatatlan egy hajdani házszentelés eseményeitől és papi élményeitől. 1880 januárjában Laiber Antal, a nemrég kinevezett oroszhegyi plébános, miután megszentelte az Oroszhegy belterületén álló házakat, fejébe vette, hogy fölkeresi havasi híveit is. Rengeteg fáradtsággal és hótaposással 147 tanyai családot látogatott meg Tisztáson, Bagzosban, Forrásközén, Sólyomkőn, Küküllőben, vagyis Varság tanyaközség későbbi területén. Friss havasi házszentelési élményei hatására 1880. január 26-án levelet írt Fogarassy Mihály erdélyi püspöknek. Ez a levél a varsági história egyik legfontosabb dokumentuma. 237 Azok a varsági plébánosok, akik rendszeresen vezették a História Domust, a megörökítésre méltó történések sorában többször megemlékeztek a házszentelésekről is. A sokat panaszkodó Vágásy Domokos plébános 1940-ben úgy írta le a házszentelést, mint papi gyötrelmeinek egyik fontos állomását: „Az 1940. évben rettenetes volt az öt napig tartó házszentelés. Ember emlékezet óta Varságon ilyen hideg ezen időben nem volt. Óriási áldozat, mit a plébános meg kell tegyen híveiért. Teljesen munkaképtelen volt utána a plébános egy teljes hétig. Csak négy alkalommal vágódott el szánastól. Törés a csontokban, hála Istennek, nem történt. Igazi papi kálvária a varsági lelkészkedés ". 238 Némely esztendőben a hó nagysága, vastagsága, ritkábban a hó hiánya nehezítette a házszentelést. 1974-ben például akkora hó esett, hogy a szánokat húzó lovak néhány tanyát nem tudtak megközelíteni. 239 1947 januárjában, a sokat emlegetett, különösen csapadéktalan, száraz 1946-os „szűk esztendő" után, a varsági nagy éhínség napjaiban a házszentelők kénytelenek voltak gyalog felkeresni a legtávolabbi tanyákat is. Madarász János plébános így örökítette meg a gyötrelmekben gazdag terepjárást: „Hó nélküli poros karácsonyunk volt, ami ritkaság itt a hegyek között. Mivel számit sem volt, a házszenteléseket is gyalogosan kellett végeznem. Nyolc napon keresztül kora reggeltől késő estig tartott, amíg be tudtam fejezni. Elrémültem attól a szegénységtől és nyomortól, amit a házszentelések alkalmával tapasztaltam". 240 Egyébként Madarász János plébános, elődjével, Vágásy Domokos plébánossal ellentétben, szerette a házszentelést. 1963-ban meg is örökítette, hogy miért tartotta fontosnak és pótolhatatlannak ezt a különösen nehéz papi tevékenységet. OPI. Plébániai iratok. 1880. - Idézi és elemzi: BÁRTH János 2001/a. 101-102. VAPI. HD. 21. p. VAPI. HD. 60. p. VAPI. HD. 46. p.
