Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
tekinthető a hutyormag, vagy hutyoró mag emlegetése, amely ugyancsak a fehérnépek verésekor történt. Az aprószentekelő legény verés közben kérdezgette: Egy kicsi hutyor magot hoztam, szabad-é elhintenem? A háziak váltig mondogatták: Má ' lehútt. Az aprószentekelő mindig megadta a választ: De még a jég hátán is kikel. A hutyor vagy hutyoró mag kérdésköre sok további kutatást és kisebb nyelvészeti tanulmányt érdemelne. Itt talán elég arra utalnunk, hogy a magyar táj szótárak és történeti szógyűjtemények meglehetősen szűkszavúak a hutyoró szó tekintetében, 235 a hutyoró mag kifejezés pedig elő sem fordul bennük. Valószínűnek látszik, hogy a hutyoró, hutyor szót valaha a hajlékony suhogó vessző tájnyelvi megnevezésére használták, de a XX. század második felére Varságon emléke csak rítus-szövegekben maradt fenn. E tanulmányban nyitva marad a jég hátán is kikelő hutyoró mag értelmezésének kérdése. Csupán arra utalok, hogy némely varságiak szerint a nyírfa vessző apró rügyeiben léteznek magok. Talán ezekkel kapcsolatos a hutyoró mag kifejezés. Szilveszter (december 31.) Késő délután, kora este a templomba járó varságiak részt vettek az év végi hálaadó misén. Amióta 1942-ben felépült a kultúrház, a Központban álló épület minden évben helyet adott a varsági ifjúság szilveszteri báljának. Újév (január 1.) A varságiak újesztendő napja néven emlegették. Templomba mentek, ünnepeltek. Délben legtöbben tőtelékes káposztát ettek, mondván: Adja az Isten, hogy ilyen tőtött legyen az esztendő! Délelőtt misére menet és mise után a templom előtt felnőttek köszöntötték egymást: Adjon Isten boldog Újesztendőt! Délután a rokon családok boldog új esztendőt kívánva látogatóba mentek egymás házához. A régi varságiak úgy tartották, hogy újév napján nem tanácsos pénzt kiadni. Hangoztatták, hogy ha ezt a szabályt sikerül megtartani, akkor a következő esztendőben befelé áll a pénz, nem kifelé. Ezért a XX. század közepén újév napján a templomi misén sem szedtek pénzt. Annak érdekében, hogy az esztendő első napján felszabadultak, jó hangulatúak legyenek az emberek, a jegyzői lak, illetve a községháza előtt a „hivatalos közegek" az újévi mise után nem tartottak hirdetést. Nem tartották jónak, ha ezen a napon az asszonyok csak úgy minden ok nélkül átszaladgáltak a szomszédba. Ezzel bizonyára a szomszédok érdekeit védték, hiszen élt az elképzelés, hogy szerencsét jelent a házra, ha az első újévi látogató a férfiak sorából kerül ki. Az asszonylátogató viszont, különösen, ha elsőnek érkezik, garantáltan bajjal jár. Egyébként az első férfilátogató nemcsak szerencsét hozott a családnak, hanem a kezdődő esztendőben bikaborjút és berbécs bárányokat is. MTSZ. I. 914. - UMTSZ. II. 1039. - TESZ. II. 176. - SZT. V. 389.
