Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

II. EGYÉN ÉS KÖZÖSSÉG A VARSÁGI HEGYI TANYÁK TÁRSADALMÁBAN

havasi élet megpróbáltatásai közepette elhalványultak a régi rangkülönbségek, és elmosódtak a székely múlt társadalmi réteghatárai. A mindennapi munka sikere, eredményessége vált az emberi megélhetés alapjává. Valahogy úgy, mint a pionírok Amerikájában. Varságon az számított sikeres, megbecsült gazdának, aki nagyobb kaszálót foglalt az erdőből, aki eredményesebben irtotta a bozótot, aki több követ hordott a mezsgyére a keveset termő szántóföldről, aki több fát, zsindelyt szekerezett el a vásárokra és a fában szegény vidékekre, aki több szénát gyűjtött, aki több és szebb állatot nevelt. Ebben a ki nem mondott, de mégis létező versengésben a hajdani jobbágyutódokat nem gátolta viszonylag kései oroszhegyi letelepedésük, esetleges idegen eredetük, jobbágyi múltjuk. A tanyai élet lehetőségei gazdasági tekintetben egy szintre hozták őket primipilus és pixidárius múltú törzsökös oroszhegyi sorstársaikkal, sőt esetenként eléjük is kerülhettek. Varságon a társadalmi tagolódást alapvetően a szántóföld és a rét nagysága, valamint az állatállomány száma, értéke határozta meg. Kedvezően befolyásolta a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyet, ha a gazda ványolót, malmot, fűrészt (vagyis fűrésztelepet) birtokolt. A tanyai önszerveződés és tanyai nép társadalmi kapcsolatai A XX. század elejétől új korszak köszöntött be Varság művelődésének, közéletének, vallási viszonyainak történetében. 1902-ben új római katolikus egyházközség alakult az oroszhegyi havasokban. Plébánia épült. Helyben lakó papot kapott a havasi tanyák népe. 1904-ben templom épült a varsági Mélypatak dombján. 1907 elejétől önálló községgé szerveződött a varsági tanyavilág. 1911-től kövezett út kötötte össze az új havasi templom környékét Zetelakával, Udvarhellyel. Megnagyobbodtak, megerősödtek az iskolák. A Varságon működő papok és tanítók buzgólkodása révén emelkedett a havasi tanyák lakóinak műveltségi szintje. Az 1940-es évek elején, az újabb magyar fennhatóság idején egyre több fiatal varsági lány szegődött el erdélyi és magyarországi városi polgárcsaládokhoz szolgálni. Városi munkájukat befejezve sok tapasztalattal és ismerettel gazdagodva tértek vissza Varságra. Szolgálatuk során szerzett ismereteiket varsági asszonyként igyekeztek hasznosítani és továbbadni. A férfiak számára a rendszeres katonáskodás, a két nagy háború, valamint a fával való kereskedés, a vásárba járás révén tárult ki a világ. A szétszórt házakban élő nép önszerveződését, kapcsolat-építését, közös ünneplését, művelődését nagymértékben elősegítette az 1942-ben felépült kultúrház. Néprajzi adatközlések alapján úgy látszik, hogy a XX. század közepén a szórványtelepülésű Varság népének műveltsége, önszerveződése, társadalmi kapcsolatrendszere, közösségi elvárások által szabályozott hagyományvilága nem állt lényegesen alacsonyabb szinten, mint a zárt településű történelmi székely falvak lakóié általában. Erre utalnak az életmód, a társadalom, a szokásvilág, a hitélet néprajzi adatai. A XX. század első felében a varságiak többsége még kenderből szőtt, házilag készített alsóruhában járt. Rohamosan terjedtek azonban a vásárokban, boltokban, vándorkereskedőktől vásárolt gyári készítésű ruhák. Az 1940-es évek első felében, a „magyar időkben" előfordult, hogy a tehetősebb varsági családok lányai már selyem-