Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI
szombatját követő vasárnap a fiatalok bejelentkeztek a plébánián. A következő három vasárnap a pap kihirdette őket a misén. A harmadik kihirdetés vasárnapja utáni hétfőn megtartották az egyházi esküvőt és a lakodalmat. Természetesen ebbe a rendbe „belezavarhattak" a nagy egyházi ünnepek, amelyeknek miséjén ugyancsak lehetett hirdetni. Ilyen esetben a három hirdetés időszaka lerövidült. A házassági hirdetéseket a többi hirdetnivaló között, a hirdetőkönyvből olvasta föl a pap. Bejelentette, hogy AB, aki CD és EF fia, feleségül akarja venni GH-t, IJ és KL leányát. Kérte a híveket, hogy aki házassági akadályról tud, jelentse a plébánián. (A XXI. század elején, amikor legalábbis a magyarországi városokban, a házassági hirdetés kimenőben van a divatból, szükséges emlékeztetni arra, hogy a XVIII-XIX. században és a XX. század első felében háromszori templomi kihirdetés nélkül templomban nem lehetett házasságot kötni. A szentszéki perek tanulsága szerint, ha egy pap bármilyen ok miatt hirdetés nélkül, vagy nem háromszori hirdetéssel adott össze házasulandókat, felettesei részéről komoly felelősségre vonásban részesült.) A második hirdetés vasárnapján a vőlegény és a menyasszony vőfénye különkülön bejárta a hatalmas varsági határt, és hívta a vendégeket a lakodalomba. A XX. század közepén a vőlegény és a menyasszony családja egyaránt körülbelül 30-30 ház népét hívta meg lakodalomba. A vőfényekntk tehát jó korán el kellett indulniuk, hogy a kiterjedt hegyi tanyavilágban a 30-30 házat estig végiglátogathassák. Előfordult, hogy reggel még, este pedig már ágyban találták a felkeresett család tagjait. A hívogatást másnap nem illett folytatni. Akihez nem jutottak el a vőfények, sértődöttségből nem ment el a lakodalomba, akkor sem, ha a vőlegény vagy a menyasszony maga próbálta volna meghívni. A vőfény által a hívogatás napján fel nem keresett rokon váltig mondogatta az érdeklődőknek: „Nem látám a virágos pácát, én biza nem megyek a lakodalomba ". A XX. század közepén a hatályos állami törvények értelmében a lakodalom előtti három hét időszakában a vőlegénynek és a menyasszonynak Székelyudvarhelyen vérvizsgálaton és tüdőröntgenezésen kellett részt venni. A házasulóknak a helyi hatóság előtt orvosi dokumentumokkal kellett igazolniuk egészséges voltukat. Az állam ezzel a rendelkezéssel bizonyára a vérbajos nemi betegek és a tuberkulózisban szenvedők házasságkötését igyekezett megakadályozni. A lakodalmas hétfő előtti szombaton délelőtt a vőlegény és a menyasszony ünnepi külsőségek nélkül a községházán, az állami anyakönyvezető előtt polgári házasságot kötött. A polgári esküvőn nem vettek részt az örömszülők és a többi közeli rokonok sem. A két fiatal úgy öltözködött föl, mintha vasárnapi misére mentek volna. A Központban fogtak két alkalmi tanút. Bementek az anyakönyvezetői feladatokat ellátó jegyzőhöz-tanácstitkárhoz, és az állam képviselője előtt kimondták a boldogító igent. Az esemény után hazatértek, és mintha misem történt volna, folytatták a lakodalmi előkészületeket. (Az 1970-es években, amikor elterjedt a szombati lakodalmak divatja, szokássá vált, hogy a polgári esküvőt az egyházi esküvővel azonos napon, szombaton a délelőtti órákban tartották és részt vettek rajta tanúként a házasulandók keresztapjai is. Ezzel párhuzamosan kialakult az a szokás, hogy a házasulandók egyik hozzátar-