Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

először áldozott, nagy elsőáldozási ebédet rendeztek. Erre meghívták a nagyszülőket, a keresztszülőket, a testvéreket és esetleg a szomszédokat. Az ebéd résztvevői kisebb-nagyobb ajándékokat adtak az elsőáldozónak. Az ajándékozásban élenjárt a keresztanya, aki az 1970-es években imakönyvet, 1990-es években inkább karórát, nyakláncot, ruhafélét, pokrócot, ágyneműt stb. vett. Az 1940-es évek és az 1990-es évek elsőáldozásainak szokásvilága tehát lényegesen különbözött egymástól. A két korszak kétféle ünneplése között azonban nem volt éles szakadék. A változások fokozatosan, átmeneti szokásformák közbeiktatásával valósultak meg. Erre jó példa az öltözet, a székely ruha kizárólagossá válásának kérdésköre. A varságiak számon tartják, hogy Márton Áron püspök annak idején egyházmegyéje katolikusai körében szorgalmazta a székely ruha ünnepi viselését. Az elsőáldozók egységes öltözete azonban Varságon először a magyar nyelvterület egészére jellemző polgárias formában valósult meg. 1960 táján, Madarász János plébános idején az elsőáldozó leánykákat fehér ruhába öltöztették és fehér fátylat tettek a fejükre. A fiúcskák sötét rövidnadrágban és fehér ingben feszítettek. Varsági fiatalasszonyok az ezredfordulón úgy emlékeztek, hogy pl. 1976-ban már székely ruhában voltak elsőáldozók, és ünnepi menetben vonultak a plébánia udvarából a templomba. A székely ruha divatjának terjesztésében és az ünnepélyes vonulás bevezetésében valószínűleg nagy érdemei voltak az 1975-től 1982-ig Varságon plébánoskodó Venczel Lajosnak. Törekvéseit 1982-1990 között Balázs Imre plébános folytatta. 1990 és 2000 között Tankó Géza plébános megkövetelte az elsőáldozóktól, hogy székely ruhába öltözzenek. Szorgalmazta a szülők és a keresztszülők székely ruhába öltözését is. A visszaemlékezések tanúsága szerint tehát az elsőáldozók az 1970-es évek közepén már öltöztek székely ruhába, de a székely ruha kizárólagossá válása az elsőáldozók körében csak 1990 táján következett be. Mivel korábban a hatalmi tényezők nem mindig nézték jó szemmel a székely nemzeti jelleget hangsúlyozó öltözet viselését, a székely ruha diadalra jutását elősegítették az 1989. évi romániai forradalom politikai változásai is. E sorok írója 1991. júniusában végignézett Varságon egy elsőáldozást. Fénykép- és videofelvételeket készített az ünnepről. Akkor már minden elsőáldozó gyermeket székely ruhába öltöztettek. A plébánia és a templom közötti ünnepélyes vonulás rövid történetében is számba vehető némi változás. Az 1970-es években hosszabb és népesebb volt a menet. Az élen haladó megyebíró után az egyháztanácsosok gyalogoltak. A következő években lassan elmaradoztak. A visszaemlékezések tanúsága szerint voltak olyan esztendők, amikor az elsőáldozók nemenként elkülönülve sorakoztak föl. Elől haladtak a lányok, hátul a fiúk. Az 1940-es években, mintegy a korábbi idők gyakorlatának megfelelően, az elsőáldozást mindig áldozócsütörtökön tartották. A XX. század végére a hagyományos időpont kötöttsége feloldódott. Május, június táján bármelyik vasárnap megrendezhették, attól függően, hogy mikor végzett a pap az elsőáldozásra jelentkezők oktatásával, felkészítésével.