Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

foglalkozott. Az 1940-es években már előfordult, hogy módosabb család komplikált szüléshez szekérrel orvost hozatott Zetelakáról. Arra is volt példa akkortájt, hogy az elkerülhetetlen császármetszést az udvarhelyi kórházban végeztették el. A XX. század közepe előtt a szülő nők jobbára a lakóház földjére, padlójára terített pokrócon, térdeplő helyzetben, karospadba kapaszkodva szültek. Több családban él az emléke annak, hogy hajdani asszony-ősük a sütőházban földön ülve szült. Varságon a XX. század utolsó évtizedében is gyakori volt a 3-4-5 gyermekes család. Korábban, a XX. század első felében nem számított ritkának az egy családban felnövekvő 10 gyermek sem. A Tótutcai Tifán nemzetség egyik 1933-ban született nőtagjának visszaemlékezése szerint anyja összesen 20 gyermeket szült. Három alkalommal ikreket hozott a világra. A 20 gyermekből 12 maradt életben. Az asszony a 12 gyermeket szeretetben nevelte föl. Soha nem volt ideges. Végezte a dolgát. A vetélést veszítésnek nevezték. A vetélt nőkhöz is hívtak bábát. A magzatot deszkadarabokból házilag készített ládában a ház melletti kertben temették el. A rendes időben halva született gyermeket sem jelentették be a papnak. Ugyancsak deszkaládában a kertben hantolták el. Udvarhelyről haza sem hozták a halott gyereket. A varságiak ismeretei szerint, a kórház kemencéjében elégették. Csak megkeresztelt gyermeket temettek el a temető területén. Ha néhány napos korában halt meg a csecsemő, és halála előtt egy asszony megkeresztelte, a pap beírta az anyakönyvbe. A temető szélén temették el. Keresztet nem állítottak neki, de anyja évtizedek múlva is számon tartotta, rendszeresen gyomtalanította a temetési helyet. A gyermek születésének órájából, napjából, hónapjából, illetve a születéskor jellemző hold-állásból következtettek az újszülött jövendő sorsára, tulajdonságaira. Nem tartották jónak, ha a gyermek akkor születik, amikor „az éjfél átvált az egy órára". Azért lett ilyen, mondják később, ha sorsa rosszra fordul, vagy ha a gyakori részegség eluralkodik az életén. Idősebb varsági asszonyok tudni vélik, hogy aki júniusban és júliusban születik, szerelmi csalódás éri. Mivel szeptember a mérleg hava, a szeptemberi születésű mindent mérlegel. Aki októberben jön a világra, szeretni fogja a bort. November jó hónap. Szerencsés sorsot indít. A decemberi születésű kívánja és szereti a meleget. A hagyománytartó varságiak vallják, hogy ha holdújuláskor, vagyis újságra születik a gyermek, sírós és rossz étvágyú lesz. Ha viszont holdtöltére születik, keveset sir és jó étvággyal eszik. Az anya és a csecsemő védelme A varsági öregasszonyok, a nannyók azt tanították unokáiknak, dédunokáiknak a XX. század közepén is, hogy a szülés után a csecsemő közelében megjelennek a rosszak és megjelenik a jó. A rosszak leginkább macska képében néznek be az ablakon. A jó Szűz Mária képében jelenik meg. A jó és a Szűz Mária azonosításával függhet össze az az elképzelés, hogy a csecsemő hat hetes koráig, vagyis tempVö.: MÉSZÁROS Ágnes 1998. 421., 450.