Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

A búcsús menet élén egy székely harisnyás legény vitte a körmeneti keresztet. Mögötte két fehér lobogóval két leány haladt. A lobogókat az erdők között leakasztották szárukról, összecsavarták és a szekerekre tették. Legtöbbször csak a szárukat vitték, hogy könnyebbek legyenek. Szentegyházasfalun és Somlyón, tehát lakott területen, illetve ahol sokan látták a körösztalját, akasztották föl a lobogóselymeket száraikra. Ugyanígy jártak el a háromszárú hatalmas bordó lobogóval is, amelyet három székelyharisnyás férfi emelt a magasba. Az erdők között leakasztották, összecsavarták. Csak az üres szárait vitték. A menetben a férfiak között haladt négy santusos legény. Fanyelű rézcsengőt, santust fogtak a kezükben. Lakott területeken és a somlyai vonulások idején ütemesen rázták csengőjüket, magukra vonzva a nézelődök figyelmét. A búcsúra indulók a pünkösd előtti csütörtökön reggel a varsági templomnál gyülekeztek. Misét hallgattak, sírdogálva elbúcsúztak ismerőseiktől. Sorba rendeződtek és Somlyó felé vették útjukat. A „homokbányáig" harangzúgás búcsúztatta és kísérte őket. A menetben a kereszt és a fehér lobogók után a férfiak haladtak. Mögöttük vitték a háromszárú bordó lobogót. Utána következtek a lányok, majd az asszonyok. A szekerek követték a gyaloglókat, amíg el nem váltak tőlük. A kanyarbali és a küküllői keresztfánál a lobogóvivők háromszor meghajtották a lobogókat a kereszt felé. Az emberek keresztet vetettek, közben imádkoztak: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert te a szent kereszted által megváltottad a világot. Ily módon, vagyis röviden tisztelegtek a más helységek határában talált útmenti keresztek előtt is. A búcsús körösztalja énekelve, imádkozva kövesúton haladt a Varság pataka, majd a Küküllő mellett a Zetelakához tartozó Deság nevű tanyás területig. Ott a búcsúsok letértek a kövesútról, és elindultak déli irányba, neki a hegyeknek és az erdőknek. A szekerek tovább mentek a kövesúton Zetelaka, Fenyéd, Máréfalva irányába. Csak este, Kápolnásfaluban találkoztak újra a gyalogló búcsújárókkal. A körösztalja a Deság-tetőn megpihent. Az emberek falatoztak a tarisznyájukban hozott élelmiszerekből. Pihenő után a búcsúsok átkeltek a Nagyerdőn. Estére értek Kápolnásfaluba. Egy ismerős ház udvarán szálltak meg. A csűr odorjiban, padlásán szénán aludtak. Péntek reggel a vasági búcsús sereg folytatta útját. A szekerek a Hargitán átvezető országúton, a gyalogos búcsúsok a rövidebb erdei utakon haladtak. Utóbbiak péntek délután 3-4 óra tájban érkeztek Somlyóra. Beköszöntöttek a Szent János kápolnában, majd egyéni ájtatosságokat folytattak. A legtöbben meggyóntak. Némi sorban állás után „feljártak Máriához", vagyis megkerülték a kegytemplom oltárát, és az oltár mögötti magaslaton rövid imádkozás után zsebkendővel, imakönyvvel igyekeztek megérinteni a csodatevő Mária-szobor lábát. Ha sikerült az érintés, a Máriához ért tárgyat nagy becsben tartották. Fájós testrészeiket törölték, dörzsölték vele. Egyesek több új zsebkendőt is hozzáérinttetek a Mária-szobor lábaihoz. Hazaérve Varságra a zsebkendőket, mint szentelményeket kiosztották családtagjaiknak, ismerőseiknek. Péntek este a varsági búcsúsok elfoglalták szállásukat annak a somlyai háznak a csürjében, ahol éveken át a varsági búcsújárók meg szoktak szállni. Mire a körösz-