Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
megy, vasárnap délben mégsem ment el a misére, mivel vasárnap reggel hatalmas veszekedést bonyolított le részeges férjével. A mise legkülönlegesebb, legmisztikusabb pillanata az árváltozás rítusa: az úrfelmutatás, amely mindig hiedelmeket indukált. A régi varságiak az ostya felmutatása alatt saját sorsukat vették számba. Lehajtott fejüket felemelve megnézték az ostyát, közben sorsuk jobbításáért fohászkodtak. Megfogalmazták legrejtettebb vágyaikat, mert úgy tartották, hogy az úrfelmutatás alatt elmondott, végiggondolt kívánságok teljesülnek. Halvány nyomok sejtetik, hogy a vágyak és a kívánságok némely esetekben lehettek rontó szándékúak is. 186 A miséről hosszú gyaloglás után hazatérve a varságiak köszöntötték a házőrzőként otthonmaradt családtagot: Adjon Isten részt a szentmiséből annak, aki oda nem volt is. Létezett két különleges misefajta, amelyek némiképp megváltoztatták a szokásos templomi ülésrendet. Az esküvői mise alatt az ifjú pár és a négy keresztszülő pár jobbára a szentélyben tartózkodott. A kicsi nyoszolyók és az ifjú pár legközelebbi női hozzátartozói az asszonypadsor első padjaiban, a násznagy, a vőfények, az ifjú pár legközelebbi férfi hozzátartozói a férfi padsor első padjaiban foglaltak helyet. A temetési mise alatt a legközelebbi női hozzátartozók az asszonypadsor, a legközelebbi férfi hozzátartozók a férfipadsor első padjaiban ültek. Varság területén, a nagy kiterjedésű tanyai települési viszonyokból következően, mindig léteztek templomon kívül mondott misék. Természetes, hogy 1902 előtt, amikor még nem volt templom, az oroszhegyi pap, ha Varságra látogatott, az iskolában misézett. Efféle iskolai misére vágytak évtizedeken át a sólyomkőiek, de ez a kívánságuk csak a XXI. század elején teljesült. A templomon kívül tartott XX. századi varsági misék a távol fekvő Sólyomkővel kapcsolatosak. Halottak napján koradélután a varsági pap a sólyomkői temetőben szabadtéri misét mondott, amelyre Varság más határrészeiből is eljöttek azok, akiknek a sólyomkői temetőben pihent hozzátartozójuk. (Bővebben lásd a Halottak napja cím alatt!) A sólyomkői halottat, akit a sólyomkői temetőben temettek el, a sírbatétel előtt nem vitték be a templomba, hogy ott misézzenek fölötte. Ezért a sólyomkői halottért a gyászháznál mondott misét a pap a temetési szertartás előtt. (Bővebben lásd a Halál, temetés fejezetben!) Bár a római katolikus egyház legfontosabb szertartása, a mise, elvileg egyforma egész Európában, és különösen egyforma a Kárpát-medence magyar nyelvterületén, némi apró eltérések mégis adódhatnak a szertartás rendjében, szövegeiben, dallamaiban. Ha az 1990-es években valaki a Kárpát-medence középső részéről, történetesen a kalocsai egyházmegyéből ellátogatott Varságra, és ott részt vett egy vasárnapi nagymisén, több archaikusnak vagy transilvánizmusnak tekinthető sajátossággal találkozhatott. Álljon itt ezek közül néhány! 1. Énekelt evangélium. Valaha elterjedt volt a Kárpát-medencébe, de kiment a divatból, visszaszorult. A gyulafehérvári teológián azonban még a XX. század második felében is oktatták a papnövendékeknek az evangélium recitált előadásának Az úrfelmutatás hiedelmeire lásd: BÁLINT Sándor 1938. 62-63.
