Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

1. Apjuktól, anyjuktól örökölték a tisztséget és vele együtt természetesen a szükséges képességeket, ismereteket is. Erre kiváló példa a forrásközi Fancsali Gáspárné Tamás Teréz, aki apja nyomdokaiba lépett. 2. Az idősödő társulati vezető hagyományozta a tisztséget egy általa kiválasztott személyre. Ennek jó példája a sólyomkői helyzet, ahol az 1932-es születésű Jakab Ferencné Nagy-György Julianna 1999-ben 40 évi társulati vezetősködés után kijelölte utódjának az 1946-os születésű Pál Ignácné Veres Irmát, akinek át is adta a tisztséget. A társulati tagok elfogadták vezetőjüknek a kijelölt utódot. 40 évvel korábban, 1959-ben Bálint P. Aronné Bálint Ilona a halálos ágyán adta át a társulatvezetői tisztséget Jakab Ferencné NagyGyörgy Juliannának. Az utolsó kenetet feladó pappal közölte végakaratát: Jakab Ferencné legyen a sólyomkői társulat vezetője. Ahogy akarata kinyilvánításával áttestálta, átadta a vezetést, meghalt. Másnap este már Jakab Ferencné vezetésével virrasztottak fölötte a sólyomkői társulat tagjai. A KULTUSZ KÖZÖSSÉGI ALKALMAI Mise A katolikus egyház tanítása szerint vasárnaponként minden hívő katolikusnak misét kell hallgatnia. A vallás szabályait, törvényeit betartani igyekvő varságiakat elsősorban ez a tanítás, ez az egyházi elvárás vezérelte a vasárnapi misékre. Emellett természetesen más tényezők is hatottak a miselátogatás gyakoriságára. A vallásosabb réteghez tározók számára a rendszeres templomba látogatás, misehallgatás a vallásos élet folyamatos demonstrálását jelentette. Az emberek egy része a rendszeres misére járással nyilvánította ki tanyai közössége előtt, hogy hitét megtartva oroszhegyi őseinek nyomdokain jár, katolikus életet él, betartja a katolikus egyház rendelkezéseit, meg akar felelni a katolikus közösség arculatát őrző varsági társadalom elvárásainak. A vallásos és a kevésbé vallásos varságiak misére járását egyaránt serkentette a templom találkozóhely szerepe. A hatalmas tanyavilágban szétszórtan élő varsági népesség számára a vasárnapi nagymise jelentette a legfontosabb találkozási alkalmat. Családi események hírei cserélődtek, szerelmek, házassági kapcsolatok szövődtek, gazdasági kapcsolatok alakultak, munkakapcsolatok formálódtak, barátságok kötődtek, ellentétek gerjedtek a templom tájékán zajló mise utáni beszélgetések során. Ráadásul a közhatalom is kihasználta a sokadalmat. A helyi közigazgatás képviselői a nagymise után hirdetéseket tartottak az összesereglett tanyai népnek. Ezek a hirdetések jelentősen hozzájárultak a szétszórtan lakó, egymással hét közben viszonylag keveset találkozó gazdálkodó tanyai lakosok közéleti, politikai, gazdasági, kulturális tájékoztatáshoz. Társadalmi szerepét, ünnepélyességét tekintve a misék sorából messze kiemelkedtek a vasárnapi nagymisék. Az 1990-es években megfigyelhető volt, hogy a nagymisék időpontja igazodott a tanyai élet lehetőségeihez. Eleve szokatlanul kései időpontra, 12 órára tűzték ki a misekezdést, de ebben az időpontban szinte soha nem kezdődött el a szertartás. A pap türelemmel megvárta, amíg a távoli tanyákról átlagos létszámban megérkeztek a hívek. így legtöbbször fél 1-kor, ritkábban 1 órakor kezdte a misézést. Ha néha megdorgálta a későn jövőket, a válasz mindig készen