Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
1954 és 1961 között nem talárjuk nyomát megyebírónak az egyházi iratokban. Helyette bizonyos személyeket „gondnoksági tagok"-nak neveztek. 1954-től 1959-ig Vass Gáspár és Pál Ferenc, 1960-1961-ben Pál Ferenc és Tamás D. Márton viselte a „gondnoksági tag" titulust. 170 A varsági egyházközség dokumentumaiban több esetben szerepelnek almegyebírák. 1922-ben Magyari Józsefet főmegyebírónak, Mihály Gergelyt almegyebírónak nevezték. 171 1977-ben, amikor Tifán Bertalant főmegyebírónak választották, a terület nagyságára és a feladatok sokaságára való tekintettel Bálint János sólyomkői lakost almegy eb írónak kérték fel. A XX. század középső évtizedeiben inkább az volt a jellemző, hogy a falurészek mintájára /ízesnek nevezett négy varsági tanyás határrész: Tisztás, Forrásköze, Sólyomkő, Bagzos számára választottak egy-egy almegyebírót. Fentebb, az Egyháztanács című fejezetben bemutattam olyan egyháztanács választásokat, nevezetesen 1930-ból és 1942-ből, amikor a megyebíró\a\ és a tanácsosokkal együtt választották meg a „tizesek" almegyebíráit. 172 1929-ben, mivel szükség volt a munkájukra, külön választottak a négy tanyás határrész számára almegy ebírákat. 173 Varság történetében egy olyan esetet ismerünk, amikor egy egyháztanácsost mandátumának lejárta előtt fegyelmi vétség miatt eltávolítottak a testületből. 1977. november 15-én Venczel József plébános javaslatára a varsági egyháztanács kizárta tagjai sorából Pál K. Györgyöt, mert fia unitárius lányt vett el unitárius templomban, unitárius szertartás szerint. Ráadásul Pál K. György varsági katolikus egyháztanácsos létére részt vett az unitárius esküvőn, és a lakodalomban önfeledten együtt mulatott új unitárius rokonaival. Helyette az egyháztanács Pál K. Istvánt választotta tagjai sorába. 174 A XX. század végén néhány idősebb varsági lakos még emlékezett arra, hogy 1940 táján a varsági templom szentélyében, a sekrestye felőli oldalon, a fal mellett állt egy több személyes pad, amelyet a varságiak megyeszéke néven emlegettek. Abban a padban ült vasárnapi misék alkalmával a mindenkori varsági megyebíró. Amikor 1921. november 2-án a varsági plébánia szerződést kötött Vass Gáspár varsági asztalossal különböző templomi bútorok elkészítésére, a megrendelt bútorok között szerepelt egy háttámlával, imakönyvtartóval, térdeplővel ellátott megyeszéke, amelynek a helyét a szentélyben jelölték ki. Egy 1940. évi bútorfestési árajánlatban pedig ez a tétel olvasható: Pad a megyebíró részére} 15 A megyebírói pad szerepelt az 1930. évi és az 1945. évi templomi leltárban is. 176 Visszaemlékezések szerint a megyeszéke 1950 táján átmenetileg nem a szentélyben, hanem a prédikáló szék közelében állt. Egy hajdani egyháztanácsos özvegye ült benne rendszeresen. Fiatal unokamenyét is maga mellé ültette, amikor az rokoni kapcsolatba került vele. Idősebb varságiak úgy vélekednek, hogy a megyebírói pad azért került ki a szentélyből, és a megyebíró azért nem ült bele, mert az 1950-es években a szocializmus 170 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 132-148. p. 171 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 349. (1922. augusztus 19.) 172 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 12., 79. p. 173 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 10. p. 174 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 191-193. p. I7Í VAPI. Plébániai iratok. 1921., 1940. 176 VAPI. Leltárak. 1930., 1945.
