Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

nyomó alkalmazásáról, aki talán a harangozót mentesítette az orgona fújtatásának kötelezettsége alól.

141 1921-ben az egyik egyháztanácsi ülésen szó esett arról, hogy a harangozó köteles hordozni a pap által küldött és az egyháztanácsosoknak címzett meghívókat, értesítéseket.

14 Talán ezzel a kötelezettséggel függött össze, hogy a XXI. század eleji népi emlékezet szerint Dima Mihály harangozó annak idején hivatalos tudnivalókat hirdetett a népnek és hivatalos leveleket is kézbesített a címzetteknek. Az 1922. évi fentebb hivatkozott egyháztanácsi határozatban szerepeltek azok a harangozónak járó gabonaadományok, amelyeket a varsági szóhasználat a XX. század első felében csak egyszerűen harangozói kupák, sólyomkői kupák, küküllői kupák, forrásközi kupák, bagzosi kupák, varsági kupák néven emlegetett. E kifejezések viszonylag gyakori használata mögött a varsági-sólyomkői régi viszálykodás fel-felcsapó hullámai tornyosultak. (Lásd a Templom című fejezetben!) A fenti felsorolás szerint Varság, Forrásköze, Bagzos és Küküllő kupáit kapta a templomi, Sólyomkő kupáit pedig a sólyomkői harangozó. A listában a küküllői kupák és a forrásközi kupák hovasorolása sértette a sólyomkői harangozót, aki váltig hangoztatta, hogy a küküllőiek és a forrásköziek a sólyomkői harangot hallják, tehát kupáikat is Sólyomkőre kellene adni. Ez a téma örökzöldnek számított Varság közéletében a XX. század első felében. Küküllő ügyében engedékenyebbnek bizonyult a varsági egyháztanács. Tudomásul vette, hogy a küküllőiek a sólyomkői harang szavát hallják, és 1932-ben engedélyezte, hogy a küküllői kupákat is a sólyomkői harangozó szedhesse. László Mihály központi harangozó azonban visszasírta a korábbi állapotot és kérte magának a küküllőiek gabonakupáit. 1937-ben újra egyháztanácsi határozat erősítette meg azt a gyakorlatot, hogy a küküllőiek a sólyomkői harangozónak fizessenek. Forrásköze ügyében azonban sokáig nem tágított az egyháztanács a bevett szokástól. 1932-ben a sólyomkői harangozó hiába kérelmezte: „engedjék meg neki, hogy a vihar alkalmával való harangozásért a forrásközi hívektől is szedhessen gabonát". Az egyháztanács a kérést elutasította, és úgy intézkedett, hogy a forrásköziek két kupáját a varsági harangozó kapja.

143 Duka András sólyomkői harangozó 1938. évi kérése alkalmával azonban az egyháztanács megingott. Engedélyezte, hogy a „forrásközi harangozói kepe" kétharmad része a kérelmezőé legyen.

144 1940-ben és 1942-ben a varsági egyháztanács a kepekivetés alkalmával gondoskodott a harangozói pénzjárandóság kivetéséről is. A harangozói bérhez a családok a kepeosztályok szerinti mértékben járultak hozzá. 1940-ben az I. osztálybeliek 66 fillért, a II. osztálybeliek 51 fillért, a III. osztálybeliek 42 fillért, a IV. osztálybeliek 33 fillért, az V. osztálybeliek 7 fillért fizettek harangozói bér címén. 141 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 350-351. p., 1922. augusztus 19. - a füvónyomó kifejezés párhuzama: BÁRTH JÁNOS 2003/a. 93. 142 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 331. p. 143 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 42. p. 1932. augusztus 28. - valamint 61. p. 1937. október 2. 144 VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 65. p., 1938. október 2.