Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
A harangozó A XIX. század végétől Varság területén két harangozó működőt: az ún. varsági, későbbi kifejezéssel templomi, központi, valamint a sólyomkői. Előbbit viszonylag gyakran, utóbbit meglehetősen ritkán emlegették a varsági egyházi iratokban. 1908. október 4-én György István varsági lakost választotta harangozónak a varsági egyháztanács. Évi 140 korona fizetségre számíthatott. Az egyháztanács felkérte a megyebírót, hogy a harangozói kepét a lakosságtól 1908. november 15-ig szedje be. György István harangozó neve mellé időnként odakerült az „ifjú" jelző, hogy meg lehessen különböztetni György István községi bírótól, az 1910-es évek megyebírájátó\. A gazdaivadék ifjú György István nem nagy vonzalmat érezhetett a harangozás iránt. Inkább csak pénzkereseti lehetőséget látott benne, ezért a harangozói bért igyekezett feljebb srófolni. 1910 augusztusában például a 140 korona helyett évi 200 korona fizetést kért. Az egyháztanács nem tudta megadni a kért összeget, ezért György István lemondott állásáról. 138 Jelentkezett viszont Eötvös István oroszhegyi harangozó, aki kijelentette, hogy vállalja a varsági harangozást évi 140 koronáért. A munkát Albert nevű fiával végezteti. 1910. augusztus 21-én à varsági egyháztanács szerződést kötött Eötvös Istvánnal. Három hónap múlva azonban kiderült, hogy az új harangozó nem vált be, ezért elbocsátás lett a sorsa. 1910. november 20-án a varsági egyháztanács újra megválasztotta harangozónak ifjú György Istvánt. A következő év tavaszán 1911 áprilisában azonban György István végleg hátat fordított a harangozásnak, mivel felvették a pénzügyőrség állományába. 1911-ben a varsági harangozói állásra három fő jelentkezett. Az egyháztanácsosok a három közül László Istvánt választották, akivel 1911. április 30-án öt hónapos szerződést kötöttek úgy, hogy Mihály fiát ajánlotta munkára. 1911. október 1jén újabb szerződéssel 1912. szeptember 30-ig meghosszabbították megbízatását. Az öt hónapos, illetve az egy esztendős állás életre szóló hivatássá vált. A szerződő László István fia, László Mihály, ragadványneve szerint Dima Mihály, több mint négy évtizedig lett Varság harangozó-sekrestyése. Alábbiakban közlöm a László Istvánnal 1911. április 30-án kötött harangozói szerződést: Szerződés Mely egyfelől köttetett a székelyvarsági róm. kath. egyháztanácstestület, másfelől László István székelyvarsági lakos között. Egyháztanács gyűlés László Istvánt az évi 140 korona harangozói bérből öt (5) harangra járó összegért harangozónak és sekrestyésnek felfogadja 1911. május 1-től okt. l-ig a következő feltételek mellett: 1. Egyháztanács megengedi, hogy a harangozói és sekrestyést teendőköt fia Mihály által végeztethesse, ki ha alkalmatlannak bizonyulna, vagy szolgálatát végezni képtelen volna, az egyháztanácsnak joga van bármikor felmondani László VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 63-34., 105-106., 116-117., 118. p.
