Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
1910-ben nagy ügy támadt amiatt, hogy a kántortanító csak iskolai munkája rovására láthatja el kántori feladatát, mivel Varság határa hatalmas, több órát vesz igénybe pl. egy-egy temetés, amely mindig tanítási időre esik. 125 1917-ben a varsági egyháztanács a korondi Farkas Gáspárral kötött kántori és egyben harangozói szerződést. Farkas Gáspár 1863-ban Korondon született. Nem volt tehát már fiatal, amikor 1917-ben Varságra került. Hátra lévő esztendeit Varságon élte le. Húsz évig szolgálta kántorként Varság népét. Héjjá Albert plébános (1932-1935) a varsági História Domus 1935 előtti, népi emlékezet alapján íródott visszatekintő részében szép szavakkal, nagyrabecsüléssel írt Farkas Gáspár pályájáról. Tőle tudjuk, hogy Farkas Gáspár eredetileg kovács volt, de pályát módosítva a korondi katolikus templom harangozó-sekrestyése lett. Rendszeresen képezte magát. Hadnagy Mihály korondi plébános mellett megtanult írni-olvasni, sőt a latin nyelv alapelemeit is elsajátította. Nagy szorgalommal megtanult orgonálni. Plébánosa ajánlására nyerte el a varsági kántori állást. Vágásy Domokos plébános (1935-1945) ezzel szemben kedvezőtlenül írt róla. „Tehetetlen és eszméletlen" vénembernek látta, aki „A népet tanítani nem tudta, hiszen maga is tanulatlan ember volt". Kissé igazságtalan ítéletét némiképp azzal enyhítette az urizálásra hajló fellengzős és mindenkiben ellenséget gyanító plébános, hogy megörökítette az öreg kántor utolsó hónapjainak nagy szomorúságát. Varsági tevékenysége alatt állítólag 16 000 lejt spórolt össze, amelyet a helyi szövetkezetben helyezett el. Magyari József szövetkezeti tisztségviselő jóvoltából a pénznek csak körülbelül felét kapta vissza. A bánattól az öreg kántor 1937 táján gutaütést kapott és hamarosan meghalt. 126 Alábbiakban közlöm a Farkas Gáspárral kötött 1917. évi varsági kántori szerződést: 127 „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kötelezvény Mely létrejött a mai napon a székelyvarsági egyházközség, mint erkölcsi testület és Farkas Gáspár korondi harangozó között. 1. Farkas Gáspár kötelezi magát az összes kántori funkciók elvégzésére munkabírásig. Továbbá a harangozói munkát is. 2. Az egyházközség kötelezettséget vállal arra, hogy a megválasztott kántornak megadja pontosan az eddig szokásos kántori kepepénzt, 340 koronát, sőt a nehéz megélhetési viszonyokat tekintve egyszersmindenkorra felemeli 400 koronára; ehhez adja a harangozói fizetést, 240 koronát (amely szintén kepéből gyűl be). Azonkívül a rendes stóla harmadot, ami a kántort illeti az egyházi funkciókból, amit a plébánossal együtt intéznek el. Ez is felmegy évenkint a harangozói stólával minimum 400 koronára. Ide jön még a kántornak járó rendes fakepe. 3. Mivel most még nincs rendes kántori lakás, a hitközség ígéri, hogy tisztességes lakásról valamiképpen gondoskodni fog. 4. Végül, Farkas Gáspárt felhívja arra, hogy 2-3 nap múlva állását foglalja el, mire ő hajlandónak mutatkozik. 125 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). 100. p. 1910. június 2. 126 VAPI. HD. 7., 19. p. 127 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). Betétlap, melléklet. 1917. szeptember 16.
