Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

Szentendrei-szigeten. 1945. július l-jén foglalta el varsági állomáshelyét. Ott is maradt haláláig, 1969 elejéig. 100 év alatt ő volt az egyetlen varsági plébános, aki Varságon halt meg, és akit Varságon temettek el. Nagy szegénységben kezdte varsági működését. „ A szentmise után ki kell a templomajtóba állni, hogy hátha valaki meghívja az embert ebédre" - írta 1945-ben. Plébánosságára esett az 1946. évi nagy szárazság és az azt követő 1946 végi, 1947 eleji varsági éhínség, illetve a varsági lakosság egy részének Bánságba költözése. Újraszervezte az Előrózsafüzér Társulatot. Megjavítattá az erősen megrongálódott templomtornyot. Újrazsindelyeztette a plébániát és a templomot. Nehéz időkben, ateista állami propaganda közepette, a szocializmus első felében vezette az egyházközséget. 24 évig volt Varság plébánosa. Ezalatt nagy szerepet játszott a varsági szokásvilág formálásában. A XX. század végi emlékezések alapján régivágású, konzervatív, a nép ünnepeit szabályok alkotásával befolyásoló papnak látszik. Magánéletéről a XX-XXI. század fordulóján is legendaszerű történetek terjedtek Varságon. Ferencz József (1969-1975) 1962-1967 között Zetelakán káplánkodott, majd 1967-1969 között a MarosTorda megyei Gödemesterházán plébánoskodott. Onnan került Varságra. Plébánossága idejére esett a sólyomkői temetőbővítés (1971), a templom villamosítása és belső festése (1974). „Gyors volt" - mondták róla a XX. század végi idősebb varságiak. Finomkodó megfogalmazásuk bizonyára azt jelenti, hogy időnként hebehurgyának, sőt kótyagosnak látták hajdani plébánosukat. A dokumentumokból viszont egy szorgalmas, sokat szervező pap képe tárul elénk. A komótossághoz, ráérősséghez szokott varságiak nehezen értették meg Ferencz József örökké időzavarral küszködő, tűzről pattant, sokat futkározó mentalitását. Venczel Lajos (1975-1982) Két évi székelypálfalvi plébánoskodás után került Varságra, ahonnan hét esztendő után Nyárádszeredára távozott. A XX. század végi varságiak nagy újítóként emlékeztek rá. Nevéhez fűződik a II. Vatikáni Zsinatot követő reformok végrehajtása, a varsági templom szentélyének átalakítása, az áldoztató rács eltávolítása, a szembeoltár felállítása, a templom és a temető közötti kerítés megszüntetése. Ünnepi alkalmakra szorgalmazta a „székely ruha" használatát. 1976 szeptemberében Olaszországban és Ausztriában járt, ami akkortájt romániai magyar papok esetében ritka dolognak számított. Balázs Imre (1982-1990) Ditrón született. Zetelakán, Szovátán, Számrégenben káplánkodott, a máramarosi Kapnikbányán plébánoskodott. Utóbbi helyről került Varságra, ahonnan Farkaslakára távozott.