Gyergyádesz László, ifj.: Félbeszakadt prófécia Lantos Ferenc zománcművészeti alkotásai 1967-1976 (Kecskemét, 2006)

FÉLBESZAKADT PRÓFÉCIA

A kortárs magyar zománcművészet megnevezés mára már fogalomszerű kifejezéssé vált. Az utóbbi néhány évtized alatt egyre inkább azt az irányt, törekvést kezdte jelölni, körülhatárolni a zománcmú'vészeten belül, amely a zománcművesség tradicionális iparművészeti jellegével szemben levált az ötvösség köldökzsinórjáról, és fokozatosan vagy radikálisan képzőművészeti műfajokra jellemző igényekkel lépett fel (például a művészi gondolat előtérbe állítása a kidolgozással szemben, a technikák kísérletezőbb jellegű felhasználása]. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a hagyományos iparművészeti örökség őrzői, feltámasztói ne tartozhatnának ide, azonban a művészettörténeti szempontú körülhatárolás számára az elmúlt bő négy évtized zománctermésének legfőbb és egyben legfeltűnőbb mozzanata - s ma már ezt teljes egyértelműséggel kijelenthetjük - a zománcozásnak a képzőművészet fogalmi területéhez való egyre erőteljesebb közeledése.

Lantos Ferencnek igen nagy szerepe volt abban, hogy a zománcművészet műfaji önállósodása a hatvanas-hetvenes évek folyamán elindulhatott Magyarországon. Életművének zománcművészethez kapcsolódó szakasza, annak ellenére, hogy viszonylag rövidnek mondható, mégis rendkívül fontos a kortárs magyar művészettel foglalkozó művészettörténet-írás számára. Rangja, szerepe csak Kátai Mihályéhoz hasonlítható, nyugodtan tekinthetünk Lantosra is úgy, mint a kortárs magyar zománcművészet egyik elindítójára, apostolára. Látni fogjuk, hogy valami olyasmit kezdett el, aminek különösen a jövőbe mutató szerepe miatt van sajátos jelentősége, olyannyira, hogy az 1976-ban megszakadt folyamat legtöbb elemét tekintve még a mai nap is folytatható lenne.

A kortárs magyar képző- és iparművészeten belül a zománcművészet mostohagyermek, különösen a művészettörténészek nem szívelik, sőt sajnálatos módon, pillanatokon belül elfogadják a „jóakarók" által terjesztett pletykákon alapuló „közvélekedést". Valószínűleg ezzel függhet a leginkább össze az, hogy - tisztelet a kivételnek - eddig nem a megfelelő értékelést kapta meg Lantos Ferenc zománcművészethez kapcsolódó munkássága az életművön belül. Flolott ennek hiánya tévedések forrása is lehet. Különösen akkor, amikor a zománcos alkotások szerepét elhanyagolják Lantos korai, természeti látvánnyal foglalkozó korszaka utáni időszak kialakításában, s ezáltal például későbbre helyezik annak kezdetét.1

1. Lásd pl.: Bán András: Lantos Ferenc életmű-kiállítása a Pécsi Galériában. In: Magyar Nemzet, 1983. április 19. p. 4.

S