Gyergyádesz László, ifj.: Félbeszakadt prófécia Lantos Ferenc zománcművészeti alkotásai 1967-1976 (Kecskemét, 2006)
FÉLBESZAKADT PRÓFÉCIA
A második alcsoportba Lantos „zománcfrízei" sorolhatóak, melyek a „zománcfalakhoz" képest némileg később, döntően 1969-1972 között készültek: Pécs, DÉDÁSZ [1969, 17-21. kép]; Kaposvár, óvoda fríze (1970, 22. kép); Pécs, a kertvárosi óvoda fríze (1971, 24-25. kép]; Pécs, a kertvárosi bölcsőde fríze [1971, 26-27. kép]; Székesfehérvár, óvoda fríze (1972, 23. kép). A legkülönlegesebb megoldást kétségtelenül a legkorábbi esetében láthatjuk, ahol a jellegtelenül lapos épület, s az azt körülvevő tekintélyes méretű sík és egyben igen unalmas környezet állította nehéz feladat elé a művészt. A fríz egyrészt tovább növelte az architektúra horizontális hangsúlyát, másrészt önmagában a felismerhetőség követelményét sem tudta volna kielégíteni, így az utóbbihoz szükséges feliratot Lantos - szellemes, szinte magától értetődőnek tűnő megoldással - hat, sarkára állított zománcozott acélkockából összeállítva helyezte el aszimmetrikusan a DÉDÁSZ épülete elé. Ráadásul Lantos mindezt úgy tette, hogy a motívumazonosságok, ismétlések és a rendszerbeli rokonság miatt a kockák a síkban megjelenő fríz logikus térbeli kibontásának tűnnek, szervesen egybekapcsolva így az épületet és annak előterét is. Az első két alcsoport mutatja meg a leginkább számunkra, hogy Lantos Ferenc legalapvetőbb célja a murális, architektúrához szervesen kötődő, azt kiegészítő és az ipari termeléshez, sorozatgyártáshoz is igazodó felhasználása volt a zománcnak. Recipiensként a bonyhádi gyár fekete színű, előre lealapozott acéllemezei, „tepsijei" szolgáltak, melyekre opak, ipari célokra használt iszapzománcot égetett. A geometrikus absztrakció körébe sorolható motívumok, minták - amelyek legtöbbször természeti indíttatásúak - sokszorosíthatóak, belőlük variálható elemsorok tervezhetőek (pl. 42-43. kép). S ami különösen fontos, Lantos tudatosan kereste „díszítményeivel" a kompromisszumokat, kölcsönös megfeleléseket a modern építészeti törekvések és a természet között. Ezeket a törekvéseket jól megvilágítják Lantos Ferenc azon szavai, melyeket akkor mondott, amikor 1976 nyarán a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepen dolgozott, s a kecskeméti autóbusz-pályaudvarra tervezett zománcfrízét (kép all. oldalon és a 28. kép) magyarázta egy riporter kérdésére válaszolva: „keresek ... természeti összefüggéseket, amelyek elsősorban nem a természeti látvánnyal kapcsolatosak, hanem a természet építő logikájával. Nagyon Fontos az, hogy olyan formarendszert tudjunk kidolgozni, ami hogy úgy mondjam, belső lélegzését tekintve szinkronban van a természettel és külső megjelenésében sok vonatkozásában visszautal erre a raszterrendszerre. Tehát szerintem mindenhogyan függőlegesvízszintes raszterben kell gondolkodni, de úgy, hogy a belső osztása ennek pontosan az ellenkezőjét sugallja. Olyan álló téglalap alakú elemsort képzelek 10
