Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A keceliek élettere
kezik, hogy a XVIII. században a szálláskert-birtoklás is a „tehetség" függvénye volt. Ha valaki alkalmatlannak bizonyult a jobbágyi terhek viselésére és jobbágytelkét elvették, vele együtt elvették a szálláskertjét is. Olyannak adták, aki alkalmasabb volt a teherviselésre, mivel több igavonó állattal rendelkezett, és a helyi vezetők szerint jobban rászorult. A XIX. század első felében, amikor már inkább pénzért vették az úrbéri telkeket, velük együtt adásvétel tárgyát képezték a szálláskertek is. Az 1830-as, '40-es, '50-es években a népesség szaporodása és a házépítésre alkalmas területek megfogyatkozása után egyre gyakrabban fordultak keceliek olyan kérelemmel az úriszékhez, hogy szálláskertben vagy szálláskert egy részében lakóházat építhessenek. A XIX. században, ha elég nagy volt a szállástanya, meg is oszthatták. Tanulságos ebből a szempontból Hegedűs Pál és Hegedűs János testvérek családi osztozkodása 1840-ben. Pál kapta a házat, Vt telek földet, kocsit, szerszámot, két lovat, két ökröt stb., tehát a gazdaság nagy részét és a tanyakert felét. Köteles volt viszont Jánosnak fizetni 400 Ft-ot. Ugyanakkor János kapott egy szőlőt, Páltól a 400 Ft-ot és „a tanyakertnek felét ház helett''. Pál tehát gazda, János pedig zsellér lett. Ahhoz azonban, hogy ne váljon más házába szorult subinquilinussá, házra kellett szert tennie. Ezt kívánta a korabeli jog és erkölcs. Ezt ebben az időben úgy oldották meg, hogy megkapta a szálláskert felét, ahová a számára fizetett 400 Ft-ból építhetett, feltéve, ha engedélyezte az uradalom. A szálláskertbeli építkezések a XIX. század második felében egyre szaporodtak, és Kecel szálláskertessége a század végére gyakorlatilag fölszá- molódott. Tulajdonképpen funkcióját is vesztette a faluszéli szálláskert, hiszen az 1857. évi tagosítás után újfajta gazdálkodás, a tanyás gazdálkodás köszöntött be Kecel határában. Az 1850-es évek végén megváltozott a paraszti gazdálkodás korábbi térbeli adottsága. A tagosított birtok és rajta a gazdasági rendeltetésű tanya új helyzetet eredményezett a ház, a gazdasági telephely és a földbirtok egységében. A határ kialakulása, közlekedési útjai, övezetei 1734-ben Patasics Gábor kalocsai érsek Kecel, Dömötör, Bánegyháza és Csöngéd pusztát bocsátotta a Kecelre települő új lakosok rendelkezésére. Az első kontraktusok szövegéből érződik, hogy a régi Kecel pusztát tekintették az új falu belő határának, a másik hármat pedig valamiféle külső határnak. Nem kellett ugyan e pusztákat évenként vagy néhány évenként újra áren- dálni, de nem is érezték őket egyértelműen Kecel határához tartozónak. Bánegyháza, Dömötör és Csöngéd sokáig megtartotta puszta mivoltát. A kontraktusok, mint valami kedvezményes adományt, újra és újra felsorolták a keceli belső határ mellett e pusztákat is, mint olyan területeket, amelyek92
