Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A keceliek élettere
eredményeként történhetett meg, mivel ilyen esetekben a telkeknek felosztott föld jogi átminősítéséről volt szó. Az 1770 táján születő Burgundia falurész, különösen annak északi, nyugati és déli széle valószínűleg nem épült be azonnal olyan sűrűségűre, mint ahogyan az a XX. században előttünk áll. A lakóházak között el-elma- radtak szálláskertek és veteményeskertek. A terület szélein nagyobb tömbökben is maradtak szálláskert-csoportok. E szálláskertek a XIX. század első felében, nagy áron és sok jogi akadály leküzdésével bár, de a keceliek egyik házhelytartalékát jelentették. A Burgundia helységrésznév sok magyar városban és faluban előfordult a XVIII-XIX. században. Sajnos e névadási szokás magyarázatával még adós a magyar nyelvtudomány. Kérdéses, hogy e nevezetes kelet-franciaországi tartomány neve miként került a magyar falvak és városok névadási gyakorlatába? Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy Magyarországon a Burgundia névvel olyan város- és falurészeket illettek a XVIII-XIX. században, amelyek a régi városmaghoz, falumaghoz csatlakozva újabb település- részként keletkeztek.41 Természetesen az új jelző itt viszonylagos. A XX. századból vagy a XIX. század második feléből nézve ezek a negyedek is régiek voltak, a település ősi vagy első megszállással kialakított magjának keletkezési idejéhez viszonyítva azonban újnak számítottak. Ily módon a Burgundia nevű negyedek a XVIII. században vagy a XIX. század elején keletkezett újabb településrészeket jelentették. Ezt az értelmezést alátámasztja a keceli adat, ahol a Burgundia a régebbi négy utcás falurészhez csatlakozva a XVIII. század második felében, közelebbről 1770 táján keletkezett. Több mint fél évszázadon át, a fehérhomoki utcák kiosztásáig ez volt a falu „új" része, amelyre más helységek gyakorlata alapján ráragadt a Burgundia név. Talán éppen a szomszédos Kalocsa volt a példa, hiszen még a kalocsai Burgundia fekvése, elhelyezkedése is hasonlított a keceliéhez. Fehérhomoki utcáknak vagy Józsefvárosnak azt a falurészt nevezték Kecelen a XIX. század középső harmadában, amely a mai Liget utcától északra húzódott. Ha rátekintünk a térképre, láthatjuk, hogy a Burgundiával ellentétben itt jórészt párhuzamos, szabályos utcák haladnak egymás mellett. Ez mindenképpen mérnöki munkára vall, és a XIX. század első felének településfejlesztési gyakorlatára utal. A fehérhomoki utcákat föltehetőleg az 1830-as években, valamint az 1840-es évek elején mérték ki és építették be. A szabályos utcákon, és a térképtörténeti adatokon túl erre utal, hogy ismerjük a falurész legfontosabb utcájának, a későbbi József utcának a születési körülményeit. A Kalocsai « UMTSZ. 1979. 636. - BÁLINT Sándor 1957.1.199. 86
