Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás
1799-ben Bényi István plébános kívánságára a tanács két esküdttel és a nótáriussal felmérte a papi földet. Hosszát 1 032 egész és háromhatod ölnek, szélességét 35 egész és kéthatod ölnek mérték.36 Ez a terület kb. 30 magyar holdnak vagy 23 katasztrális holdnak felel meg. KÖZSÉGI IGAZGATÁS, FALUKÖZÖSSÉGI ÖNIGAZGATÁS37 A község vezetői, hivatalviselői A tanács és az esküdtek Kecel népének legfontosabb irányító és vezető testületé az esküdt férfiak tanácsnak nevezett gyülekezete volt, amelyet korabeli levelekben gyakran egyszerűen „keceli bírák uraimék" megszólítással tiszteltek. Az esküdtek száma változott. A XVIII. század végén általában 7-8-9 esküdtet választottak, bár ebben az időben az esküdtek lajstromában nem szerepelt a bíró és az adószedő. A XIX. század első felében, legalábbis az adatolható 1820-as évben és az 1839 utáni esztendőkben a tanács 12 főből állt. Közülük egy személy volt a bíró, egy az adószedő, tíz pedig esküdként tevékenykedett. Az esküdteket a bíróválasztással egyidőben választották. Megbízatásuk egy évre szólt, de akkor újra megválaszthatták őket. Az esküdtek a falu jobbágytársadalmának vagyonosabb rétegéből kerültek ki. A vagyon azonban önmagában nem volt elegendő az esküdt- séghez. A választandó személynek alkalmasnak, rátermettnek és tisztes korúnak kellett lennie, és az átlagnál jobb szellemi képességekkel, bölcsességgel, tájékozottsággal kellett rendelkeznie. Fontos volt, hogy érdeklődjön a közügyek iránt. Ha ezek a képességek és a közügyekbe való beleszólás igénye megfelelő nagyságú jobbágybirtokkal párosult, az illető jobbágy előbb-utóbb bejutott az esküdtek csoportjába, ahonnan a bíróságra is pályázhatott. Az esküdtség vonzó és sokak által irigyelt tisztségnek számított. Ugyanakkor viselőjének rengeteg idejét vonta el a köz számára, elsősorban a családi gazdaság rovására. Ezért is csak tehetős, öregebb gazdaemberek vállalkozhattak az esküdtségre, hiszen nekik volt annyi munkabíró családtagjuk és béresük, amennyivel családi gazdaságuk távollétükben is fennakadás nélkül üzemelt. Ők nyugodtan iszogathattak, adomázhattak és bölcselkedhettek a tanácsházán. ítéleteket hozhattak, tanúskodhattak, járhatták a határt, képviselhették a falut idegenben. Volt, aki elvetette és learatta gabonájukat, leszüretelte szőlőjüket, felszántotta ugarjaikat. Jellemző a sokat * BL. Kecel. Tjkv. 1799/46. 37 A fejezet forrásai: BL. Kecel. Tjkv. A szövegben említett évszámmal. 59
